Rész, Fejezet
1 1, 13| harmadik perszóna az asztalnál Mliniczky Pál volt, a társaság generálisa,
2 1, 13| gondolták a törzsvendégek.~Csak Mliniczky Pál kifogásolta a dolgot,
3 1, 13| gyûrûs kezûrõl beszélt.~Mliniczky úr, aki mint a legnagyobb
4 1, 13| beszélget a Herkulessel, de Mliniczky ebben se talált semmi kivetni
5 1, 13| finom lélek.~Föl sem vette Mliniczky, míg ilyen téren mozgott
6 1, 13| csak mind eltûrte volna Mliniczky úr (bár az epe már forrt
7 1, 13| konyhából s meglátván a Mliniczky vésztjósló arcát, a szokásos »
8 1, 13| rettenetes elõérzettel, hogy Mliniczky úr vagy legyet, vagy hajszálat
9 1, 13| sistergett rajtok a zsír.~Mliniczky dühösen lökte félre a tányért.~-
10 1, 13| sok.~- Ej, no - dörmögte Mliniczky -, mire nézi a király a
11 1, 13| csak az kellene még - vélte Mliniczky úr -, hogy egy burgzsandár
12 1, 13| Milyen anya! - lelkendezett Mliniczky. - Milyen fölséges anya! (
13 1, 13| rendes délutáni feketére.~Mliniczky úr megállította. - Hollá,
14 1, 13| téma vershez - bólingatott Mliniczky, - szubtilis, mint egy liliom.~-
15 1, 13| öltözteti? - pattant fel Mliniczky. - Egy ilyen anyához ne
16 1, 13| mi az ördög jut eszembe? (Mliniczky a homlokára ütött.) Hm,
17 1, 13| gondolkozott és morgott Mliniczky úr.~Nagy fejcsóválások között
18 1, 13| saját gondolatukkal, de Mliniczky érzelmei kitörtek a napvilágra.~-
19 1, 13| terv megint elesett, mint Mliniczky egyéb ajándékozási tervei,
20 1, 13| bolondulni.~Egy másik alkalommal Mliniczky úr tálalt fel különös megfigyelést.~-
21 1, 13| gyûjtök arra a képre, melyet Mliniczky emlegetett, hogy mint egy
22 1, 13| eszme elsõ megpendítõjének, Mliniczky úrnak, ki is tíz forinttal
23 1, 13| néhány ismerõs fej. Nini, Mliniczky úr. Nini, Kovik úr. Amott
24 1, 13| Nem csoda - magyarázta Mliniczky, aki átült egy kis triccs-traccsra
25 1, 13| nem igaz, - kiáltott fel Mliniczky megbotránkozva s hevesen
|