Rész, Fejezet

 1  IV,  96 |      drabantoknak, de a fõbíró, Koós Gergely uram visszatartotta:~-
 2  IV,  97 |      professzor urakkal. Azután Koós Gábor professzor úr érkezett
 3  IV,  97 | küszöbnél ijedten állott meg.~A Koós Gábor tanár úr fehér bundás
 4  IV,  106|                                 KOÓS ISTVÁN REMEKELT CSIZMADIA~
 5  IV,  106|         egész famíliám nemzetes Koós Istvány uramnál dolgoztatott,
 6  IV,  106|       Mikor a csizmáimat varrta Koós István, reggeltõl estig
 7  IV,  106|    elolvastam, vittem a regényt Koós uramnak, hadd örüljön ennek
 8  IV,  106|         No, hát mit szól hozzá, Koós bácsi? - kérdeztem másnap.~-
 9  IV,  106|       látszott elõttem ilyenkor Koós uram, aki fumigatíve nyilatkozott
10  IV,  106|  hajnalban a városba, ahol is a Koós uram csizmás boltjában megvett
11  IV,  106|       bûnösségét.~Természetesen Koós uramat is kihallgatták a
12  IV,  106|     csizmák tõlem valók - szólt Koós István.~- És egy százassal
13  IV,  106|           Az lehetetlen - mondá Koós István rendületlen hittel. -
14  IV,  106|        elhiszem. De én elõttem, Koós István remekelt csizmadia
15  IV,  106|    hencegése.~- No hát jól van, Koós uram, mindjárt megmutatom
16  IV,  106|      rápislantott úgy féloldalt Koós uramra, aki élesen merõn
17  IV,  106|    felelte a vádlott nyugodtan.~Koós uram megcsóválta a fejét,
18  IV,  106|      azt állítom - vágott közbe Koós István. - Hát nem eljöttél
19  IV,  106|        a betyár jámbor arcával.~Koós uram még jobban csóválta
20  IV,  106|     kivel beszélsz, hékás! Mert Koós Istvány remekelt csizmadia
21  IV,  106|          hékás.~Egyet köhintett Koós uram, aztán nagy lelki nyugalommal
22  IV,  106|        egyszer.~- Mire való ez, Koós uram?~- Mintsem az én becsületemen
23  IV,  106|      által kifejtetni.~- Minek?~Koós uram zavartan küszködött
24  IV,  106|        a második öltésnél, ahol Koós uram mondta, aki valamennyi
25  IV,  106|      többé, bevallott mindent a Koós uram nagy dicsõségére, akihez