Rész, Fejezet
1 1, 12 | szekér már ott állott a kapunál. Dobos bácsi maga vitte
2 1, 12 | még mindig ott állott a kapunál.~- Mit vár még?~- Várom,
3 1, 12 | Fáradi Veres László.~A kapunál elváltak, balra ment Ágnes
4 1, 13 | Meg sem állt többé, csak a kapunál. Egy miatyánkot mormogott
5 1, 14 | vendéglõig, s várj meg ott a kapunál, míg lejövök.~Korláthyné
6 1, 15 | prímás? Hisz ott állt a kapunál, még két perccel a megérkezés
7 1, 17 | Magas, délceg férfi állt a kapunál, fehér lovának a kantárját
8 1, 17 | képviselőházból, otthon a kapunál egy csinos fiatalember vár.
9 1, 23 | hátha ott van valahol vagy a kapunál, vagy a kertben, s valamelyik
10 1, 28 | idejébe! Hanem ott látok a kapunál egy koldus lánykát, aki
11 1, 31 | igaz, gyakran leskelõdött a kapunál, a rozzant kerítésnél, néha
12 1, 31 | Rákba tartott és megállt a kapunál. A szekér most is ott van
13 1, 31 | a nagyasszonyt, amint a kapunál ácsorog, kémlelve az országutat,
14 II, 8 | bácsi! - mondám búcsúzólag a kapunál. - Én már nem látogathatom
15 II, 34 | szólt hozzá:~- Várj reám a kapunál, azonnal ott leszek.~Nehány
16 II, 35 | reggeli 3 órakor hívatott és a kapunál mintegy 30 egyént talált,
17 II, 48 | kétségbeesésében a Berettyónak, ha a kapunál egy kéz nem nehezkedik vállára.~
18 II, 60 | elõtt, egy vasrácsozatú kapunál, melynek homlokán aranyos
19 II, 95 | de várja meg legalább a kapunál, míg a ruhácskáit összeszedik.
20 II, 123| azt tudhatná!~Megállt a kapunál, rongyos volt, úgy nézett
21 III, 108| cipellõimet felhúzom.«~Didergett a kapunál Rosalyi Kún István, és megint
22 III, 148| meg. Éppen a faragó állt a kapunál, s leste a nagyságos asszonyt:
23 IV, 1 | ujjaival.~Hallani véltem még a kapunál is, amint hízelgõ szavakkal
24 IV, 36 | Másnap újra jelentkezik a kapunál.~- Ki vagy?~- József, Magyarország
25 IV, 86 | rengeteg munkát, éjjel-nappal a kapunál állani és beeresztgetni
|