Rész, Fejezet
1 1, 10 | majdnem letaposta Graczát.~- Istenemre mondom, pompás lányka vagy,
2 1, 12 | a fejedelem ajándékát?~- Istenemre, ki más, mint e fiú - mondá
3 1, 12 | könnyei is potyogtak.~- Istenemre, ily agyafúrt fickóval még
4 1, 14 | hajóról elkéstek.~- Nem, istenemre! nem fosztlak meg tõle.
5 1, 14 | mohón kiáltott közbe:~- Istenemre, ez az én zacskóm! Ezt egy
6 1, 14 | hóhérok, fogjátok meg, vagy, istenemre, meglakoltok!~De a hóhérok
7 1, 15 | faggatta tovább a kis prímás.~- Istenemre, ez nem rossz - kacagott
8 1, 15 | vidáman fordult az urakhoz:~- Istenemre, a fiú mond valamit. Tudjátok
9 1, 17 | Ülj le! Mit akarsz!~- Istenemre mondom - szólt a sztaroszta -,
10 1, 26 | mondatokat begyömöszöltem, istenemre, újra el tudom mondani:~»
11 1, 27 | Talán nem jól áll? Mi?~- Istenemre, semmi kedven sincsen e
12 1, 27 | Ön nem akarja a tárcát?~- Istenemre nem, ha nincsen benne nagyobb
13 1, 27 | uralkodtak. Mesés rövidség, istenemre. Oly rövidség, hogy az annálék
14 1, 30 | mondatokat begyömöszöltem, istenemre, újra el tudom mondani:~„
15 II, 40 | zenész szenvedélyesen. - Ez, istenemre, nem fog megtörténni, én
16 II, 60 | részem.~- Nem, kisasszony, istenemre nem! Oh, engedje meg, hogy
17 III, 39 | alkotmányos érzület, öreg. Istenemre, megvan bennem. Elmondom
18 III, 66 | még sohasem gondolkoztam. Istenemre, ezt még sohasem tettem
19 III, 95 | miért olyan szomorú ön?« Istenemre! Õfensége, nagy pszichológus,
20 III, 100| ma is élvezem a világot. Istenemre, Rikner, nem sajnálom, hogy »
21 IV, 13 | nekirohant a karfának.~- Istenemre mondom, nem engedem. Hej,
22 IV, 147| Valakit kifeledtél, tudós. Istenemre, kifeledted a legfõbbet -
23 IV, 147| felséges asszony rajta ült, istenemre. S most a követünket visszük,
24 IV, 150| egyszerre, igen jó lövés… Istenemre, kitűnő lövés! Vegyen fel
25 IV, 152| szívébe márthassam.«~»Nem, istenemre nem, uram - szavalta csintalan
|