Rész, Fejezet
1 1, 2 | beszédét, mert Alphonsine, az igézõ Alphonsine, kire õ pillantani
2 1, 11 | felhõket, majd az Apolka igézõ arcát, szép termetét.~-
3 1, 13 | természetes, gyerekes volt, olyan igézõ, hogy sírni lehetett volna
4 1, 14 | nem fogadhatom tõled.~Az igézõ leányzó lesütött szemei
5 1, 14 | Egy tekintetet vetett az igézõ kis menyasszonyra s vakmerõen
6 1, 17 | Hát még az a fehér nyaka, igézõ mélyedéseivel, édes, rejtélyes
7 1, 23 | cseresznyevirágszín arcát, azt az igézõ átmenetet a homloktól a
8 1, 23 | nyak látható egy percig igézõ vonalaival, tündér gödreivel,
9 1, 35 | porosz báró s háta mögül egy igézõ szépségû asszonyka.~- Özvegy
10 II, 50 | mûve volt észrevenni az igézõ orrocskákat, és a négy ragyogó
11 II, 58 | picike orcáin, csöpp ajakán s igézõ szemecskéiben.~A szegényes
12 II, 60 | Szép piros arca volt, oly igézõ piros, mint a legszebb rózsa;
13 II, 99 | ugyan azoknak a gyönyörû, igézõ, fekete szemeknek egy olvadó
14 II, 111| gyermek. Lehet, éppen ez az igézõ jelenet a túlsó lapon.~És
15 II, 131| keresztülfutkos a ripacsos és mégis igézõ barázdákon, úgy néznek ki,
16 II, 131| ingerlõn, mert kuszáltan tapad igézõ idomaihoz...~Nem! a dinnye
17 III, 18 | a fehér hattyú, hát még igézõ lábikrái… rózsaszínû lett
18 III, 69 | büfébeli Hébe kék szemei igézõ fényben tündökölnek, a vajak
19 III, 83 | olajszínû ránc, az akkor igézõ fehérség volt s olyan sima,
20 III, 91 | szép, de volt benne valami igézõ, lebilincselõ. S mindez
21 IV, 1 | orrocska, az elõre hajló álla igézõ gyönyörûség.~E csalóka tükör
22 IV, 34 | finom pelyhei lekoptak, igézõ ripacsai behorpadtak.~-
23 IV, 52 | a könnyeken keresztül az igézõ pillák alatt.~- De hiszen
24 IV, 105| sorba.~Az elsõ, aki jött, igézõ szépség volt, hosszú hajjal,
25 IV, 132| helyes. Íme, hát közeledik az igézõ pillanat, melyrõl annyit
|