Rész, Fejezet
1 1, 4 | Ha nemesember, akkor nem gyáva. Nem fog szólani senkinek,
2 1, 8 | Ha nemesember, akkor nem gyáva. Nem fog szólani senkinek,
3 1, 12 | mért ne hinném én is?~- Gyáva is - súgta most Petkinek
4 1, 13 | is letepernem.~A máskor gyáva ember arca kigyúlt, alakja
5 1, 20 | megállott, nem tudott egészen gyáva lenni.~- Akarsz valamit?~-
6 1, 27 | engem ide gurítottak a gyáva nyomorultak.~Balassa felvágta
7 1, 32 | világgyûlölõ vagy csak rettenetesen gyáva, szerencsétlen nevelés áldozata?
8 1, 32 | Hiszen te ismersz, hogy gyáva vagyok. Szeretném néha a
9 1, 32 | verni emiatt, de ahhoz is gyáva vagyok. Isten az oka, Kobolinszky,
10 1, 34 | padozatra.~Kolosy nem volt gyáva. Magyar nemes volt. Vagyont
11 1, 35 | akarja, Kozsibrovszky.~- Maga gyáva! - incselkedett vele a gróf,
12 II, 4 | szökni azt a haszontalan gyáva embert, mielõtt legalább
13 II, 4 | találkoztatok valahol azzal a gyáva Snapsszal?~- Deb’zon találkoztunk -
14 II, 6 | festék.~- Annyira már nem gyáva. Bocsásd meg, édesem! Õ
15 II, 6 | édesem! Õ szerény, de nem gyáva...~Ilonka összeharapta ajkait,
16 II, 13 | akarván urát.~- Kétszázezernyi gyáva nép, kik között sok van,
17 II, 13 | kezdete; amidõn kitûnik: ki a gyáva, bátortalan, ki a bajnok,
18 II, 15 | fejünkkel együtt!~- Mi? Te is gyáva volnál? Te is, az ország
19 II, 15 | azt nem mondta senki, hogy gyáva.~A vezér összefonta kezeit
20 II, 60 | tehetek róla, hogy olyan gyáva vagyok és nem merek, nem
21 II, 120| utána cammogott. Amilyen gyáva volt elõbb, olyan bátor
22 III, 25 | megmondani…~- Eredj, te gyáva!~- No, hát azért, mert félek
23 III, 102| ettõl az ördögtõl. Vagy gyáva?~Nagy fekete szeme zöldes
24 IV, 32 | Nem mered tenni, nyomorult gyáva? No jó, majd kivágom hát
25 IV, 152| fogott el. - Igen, érzem, én gyáva vagyok. De nem, nem, mégis
|