Rész, Fejezet

 1   1,  2  |     hanem csak ügyvéd. Én nem gondolok semmire, csak az ötezer
 2   1,  3  |     én. Hanem én valami másra gondolok, édes öregem.~- Hallom.~-
 3   1,  4  |          Én istenem, hogy mit gondolok? Egyáltalában semmit. Egy
 4   1,  9  | tervem van önnel; én a jövõre gondolok. Üljön le és hallgasson
 5   1,  20 |  tudom, azt mondanád, amit én gondolok. De nem tudsz szólni kutyus,
 6   1,  23 | homlokú falusi kisasszonyokra gondolok, akik ott ültek csöndesen,
 7   1,  23 |      epe, ha erre a jelenetre gondolok), aztán hátba ütött és egyet
 8   1,  27 |   hallgass. Az erdei tündérre gondolok, Holéczy, hanem az végre
 9   1,  28 |       gyereket… tudod te, kit gondolok, tudod te, mit gondolok…
10   1,  28 |       gondolok, tudod te, mit gondolok… Hiszen babonaság, bolondság,
11  II,  45 |       volna: itt vagyok; reád gondolok.~Alig vártam, hogy vége
12  II,  77 |    mai napság is tisztelettel gondolok finom szellemére, szikrázó
13  II,  82 |     áról?~- A 221. §-ról? Nem gondolok én, kedves kollega úr, errõl
14  II,  128|        De mikor én semmit sem gondolok.~- Hát a meggyõzésed?~-
15 III,  1  |   arany! Tudjátok-e, hogy mit gondolok? - tette hozzá suttogva -
16 III,  6  |     folyvást sóhajtozom s rád gondolok. Istenem, beh jó volna,
17 III,  19 |       JÓ TANÁRUNK~Kegyelettel gondolok rá, s az élet ezer meg ezer
18 III,  96 |      Minden!~- Az is, amit én gondolok?~- Az is.~És elpirult hozzá
19 III,  135|   néniknél is kegyeletesebben gondolok a bátyjukra, az öreg tiszttartóra,
20 III,  148|  jelentõsen.~- Az is, amit én gondolok?~- Az is.~És elpirult hozzá
21  IV,  52 |        én csak a mûvészetemre gondolok.~- Oh, ti mindnyájan naivok
22  IV,  127|      a vállalatom, amire most gondolok?~- Sikerül.~- Vesztek-e
23  IV,  129|  remeg minden porcikám, ha rá gondolok.~De akkor észre se vettem.
24  IV,  151|     Ah - sóhajtok fel -, arra gondolok, hogy szeretném hallani
25  IV,  152|    hogy munkámhoz látok s nem gondolok erre a képtelenségre többet. »