Rész, Fejezet
1 1, 1 | a lányféle.~- Erzsikém, galambom, azért jöttem, hogy még
2 1, 3 | Ott hagytuk el egymást, galambom, mikor könnyeidet látva,
3 1, 14 | törte föl s olvasta:~»Kedves galambom, kisasszonykám!~Én, hála
4 1, 14 | azért ne féljen, kedves galambom, az isten, ahogy én ismerem,
5 1, 22 | magát? Hiszen úgy néz ki, galambom, mint egy madárijesztõ.
6 1, 34 | Hát abból tudom, sógorkám galambom, hogy a kertnek mindig abban
7 II, 26 | Ne búsulj, én aranyos galambom! Nem lett az öreg Salamonnak
8 III, 1 | Nos, kész-e a vacsora, galambom?~- Fogadj isten - felelt
9 III, 2 | azt a tüzet, hadd lássuk a galambom arcát, mikor beszél…~Gábornak
10 III, 16 | Hódmezõvásárhelyrõl. Ejnye, ejnye, galambom, nagyságos uram, hát nem
11 III, 16 | költségét… Azért jöttem be én, galambom, nagyságos uram, hogy vagy
12 III, 22 | maradsz sokáig oda?~- Dehogy, galambom. Ma péntek van. Holnap délben
13 III, 22 | közgyûlés után?~- Hogyne, galambom, ez így szokás.~- I - -
14 III, 63 | kegyelmetek, kedves sógorném galambom s kegyelmed is, vitéz Kászonyi
15 III, 66 | Jánossal.~- Nem ér az, kis galambom, semmit Korogh Jánosnak.~-
16 III, 70 | felpillantva. - Mit hozott, galambom?~- Hát én bizony az uramhoz
17 III, 70 | lehet az? Pedig megírattam, galambom, hogy az ura meghalt még
18 III, 77 | múltkor…~- Attól függ kedves galambom, hogy miképp alakulnak a
19 III, 144| sóhajtani.~- Nem lehet az, galambom. Egy egész életet szántam
20 IV, 51 | kifizette?~- Nem tudom én, galambom, ha a szavamnak nem hisznek.~-
21 IV, 61 | elmondtam volna, az történt, galambom, hogy egyszer csak a szegény
22 IV, 71 | rákiált:~Várj meg, kedves galambom.)~- Hiszen ez lehetetlen,
23 IV, 127| visszamosolygott.~- Ej, galambom - mondá -, Ghéczy várában
24 IV, 132| alásan az aranka. Ugyan galambom, doktor úr, maga okos, tanult
25 IV, 142| szeme helyére.~- Jó reggelt galambom, húgomasszony.~- Hasonlóképpen
|