Rész, Fejezet
1 1, 5 | pecsovicsnak, ha mindjárt a fönséges nádorispán kéretné is.~Amit
2 1, 8 | ruhában, szivárvány-diadémmal fönséges homlokán, szép nõ lépegetett
3 1, 18 | elõbbi színe visszatért, fönséges homlokán derült fény ömlött
4 1, 22 | egyik része vagyunk ennek a fönséges pezsgésnek, elevenségnek,
5 1, 23 | tömegnek, mégis hûs volt e fönséges boltívek alatt, mintha az
6 1, 25 | mintha nem is venné észre a fönséges közömbös természet ezt a
7 1, 25 | adott ki az »Egyenlõség fönséges tanairól«, néha egy-egy
8 1, 27 | meg akkor az öreg órát. A fönséges égboltozatot. Az minden
9 1, 27 | pajtásra van szüksége, aminõ a fönséges magyar nyelv, aki nem szorul
10 1, 31 | és lárifárik. A tudomány fönséges és pozitív.~A nagyapó pedig
11 1, 35 | hogy a hal megfogta, s egy fönséges mozdulattal emelte ki. »
12 II, 99 | végigfutott tekintete e hideg, fönséges vonásokon, mint - megnyugtatott
13 II, 111| poty, poty«... az egy olyan fönséges zene ehhez a tánchoz, melynél
14 II, 127| végigfutott tekintete e hideg, fönséges vonásokon, mint a megnyugtatott
15 II, 130| zúgó zajt odakinn? Ez a fönséges nép tiltakozása a zsarnok
16 II, 136| az ébren viruló szeretet fönséges költészete.~- Nem is szabad
17 III, 1 | talány, mely a természet fönséges arcán honol, betölti még
18 III, 25 | Gyepüék pajtájához ért; fönséges komoly szavát darabokban
19 III, 95 | láttam a svéd király doggját. Fönséges állat, gyerekek! Megveregettem
20 III, 132| úgy van, uram. Tudom, hogy fönséges hegycsúcs, ahol felhõk a
21 IV, 1 | csöndje. Alszik a természet, s fönséges ez az álom. A föld alulról
22 IV, 115| jómódú állampolgárra az a fönséges bizonytalanság, mellyel
23 IV, 127| elõtt is ott állott azon a fönséges bércen, mely a Duna tükrébe
24 IV, 127| szakácsnéjának.~Nimbuszát veszté a fönséges fellegvár is. A két következõ
25 IV, 132| Télen a természet megteríti fönséges fehér abroszával azt a végtelenségig
|