Rész, Fejezet

 1 III,  66|         lõn, hogy Annának bizonyos Dercs nevezetû vitéz tetszett
 2 III,  66|    csakugyan elõtermett valahonnan Dercs vitéz, a kék dolmánya meg
 3 III,  66|           a kóbor lovaggal.~- Hej, Dercs vitéz, hol tépték így meg
 4 III,  66|          asszony dolga, ugye kópé?~Dercs vitéz mosolygott, hanem
 5 III,  66|            akárhol tépték is meg a Dercs dolmányát.~- Hát hol is
 6 III,  66|        róla - mondá Maróth György.~Dercs homlokát felhõ futotta be,
 7 III,  66|           engedelmesen meghajlott. Dercs vitéz az akkori szokás szerint
 8 III,  66|    világítson elõtte a folyosón.~- Dercs! - súgta Anna szomorúan,
 9 III,  66|        mormogá.~- Mondd meg nekem, Dercs - jobban szereted-e mindennél?~-
10 III,  66| türelmetlenül, idegesen nézett rá.~Dercs összerezzent… Mereven bámult
11 III,  66|           ki a parancsot megszegi.~Dercs vitéznek pedig nemigen maradt
12 III,  66|         hogy csak téged szeretlek.~Dercs vitéz elnevette magát könnyedén,
13 III,  66|     repkedett:~- Te ámítasz engem, Dercs? Oh, ne kínozz! Jobb egyszerre
14 III,  66|        Lovagi szavamra esküszöm…~S Dercs fölemelte két ujját az égre.~
15 III,  66|           a vitéz.~- Hát a király?~Dercs közönyösen vállat vont.~-
16 III,  66|             címerünket szennyezve…~Dercs a fejét horgasztotta le
17 III,  66|       horgasztotta le szótlanul.~- Dercs fiam, szükségünk van rád,
18 III,  66|            lenni?~- Akarok - szólt Dercs tompán és odanyújtotta a
19 III,  66|          én is. Számolhattok reám.~Dercs vitéz felült a lovára és
20 III,  66|         eszénél sem volt a szegény Dercs, mikor vakmerõ fogadását
21 III,  66|             Az az akasztófára való Dercs mondhatott neki valamit.~-
22 III,  66|            a király, a kóbor lovag Dercs.~- Kegyelem uram! Kegyelem!~-
23 III,  66|               Hogyan urak! - szólt Dercs vidoran. - Talán elkéstem
24 III,  66|              Keljen fel kegyelmed! Dercs vitéz, akármilyen vidor,
25 III,  66|            király hozzá hajlott:~- Dercs vitéz megtartotta az esküjét.