Rész, Fejezet
1 1, 11 | megbecsüllek.~- Nem, nem - sziszegte. - Hagyjon engem!~Fölugrott
2 1, 11 | itt!~- Miért ne volna? - sziszegte. - Mi rosszat tudnak felõlem?~-
3 1, 11 | A farizeus gazember! - sziszegte a jegyzõ.~- De én még mindig
4 1, 16 | férjem.~De már erre Tahó uram sziszegte, hogy nem igaz. »Nem szedtelek
5 1, 16 | ki lehet, csak tudnám - sziszegte az alispán.~A nótárius tollpercegésébe
6 1, 18 | Tudjátok és mégis kéritek?« sziszegte mintegy önmagának. Kétszer-háromszor
7 1, 18 | Megölöm ezt a tékozló kölyköt« sziszegte, aztán a zihálás is lecsendesült
8 1, 20 | ujj, két nap!~- Korhely - sziszegte az asszonyka a fehér foga
9 1, 25 | ránk, aztán bömbölõ hangon sziszegte:~- Demokrata a mennydörgõs
10 1, 27 | kiloccsantani agyvelõdet - sziszegte.~- Ne sértegessen a báró
11 1, 28 | csöppet.~- Nem akarok sírni - sziszegte az vadul, dühösen. - Mit
12 1, 34 | remegni kezdtek.~- Csak? - sziszegte gúnyosan, összeszorítván
13 III, 2 | a szolgabíró borzalommal sziszegte utána, hogy »pogány«.~Ott
14 III, 2 | felugrott.~- Megmérgeztél! - sziszegte halálra váltan.~- Oh, én
15 III, 56 | Becsületemre mondom!~- Szép, szép - sziszegte Nagyné gúnyosan. - De hát
16 III, 73 | állattenyésztés…~- Hagyja el! - sziszegte Koporka gúnyosan. - Nem
17 III, 108| szavadért meghaltok mindketten - sziszegte Mária.~Elhatározták Illésházyval,
18 III, 146| Gyere haza velem.~- Jó - sziszegte az asszony hirtelen eltökéléssel -,
19 IV, 3 | lángba borult.~- Ez már sok - sziszegte ziháló orrlyukakkal. - Hogyan
20 IV, 15 | Balázsnak.~- Nagy historikus! - sziszegte a tudákos levéltárnok.~Õexcellenciája
21 IV, 27 | fél ott.~- A gyámoltalan - sziszegte nemzetes Csukay Mihály uram -,
22 IV, 42 | Csitt, szerencsétlenek! - sziszegte elhalványodva, dühtõl villogó
23 IV, 59 | silány papírok…~- Papírok? - sziszegte. - Mit? Papírok? Hát sem
24 IV, 97 | pajkos tanácsadói.~- Igaz - sziszegte -, nincs már meg.~Levetkõzött,
|