Rész, Fejezet
1 1, 9 | Vonásain a gyermekeknél sajátszerû bánat ömlött el.~Ettõl a
2 1, 13 | végbõl? - kérdé Druzsba sajátszerû komorsággal.~- Hogy megegyük -
3 1, 14 | elõszobája.~Albertusnak sajátszerû vágya támadt, hogy a cinterembe
4 1, 27 | Filcsik mindig az iparosok sajátszerû nyelvén beszélt.)~- De hisz
5 1, 29 | után kapkodott. A kelmék sajátszerû zörgése, suhogása azt engedte
6 II, 104| s ezen az arcon bizonyos sajátszerû melankolikus bánat ömlik
7 II, 118| hercegi luxust ûzhetek, annak sajátszerû okai vannak.~Ami a passzióimat
8 II, 122| mindig húsvétkor?~- Annak sajátszerû története van.~- Mondja
9 III, 1 | végtelenben csapong. S a végtelen sajátszerû képekkel van benépesítve,
10 III, 8 | Ebben a nézésben volt valami sajátszerû, az ijedelemnek és meglepetésnek
11 III, 11 | tájékok andalító költészete, sajátszerû csoportozatok, idilli jelenetek. »
12 III, 56 | gyaníthatta, hogy e körülmény sajátszerû versengésnek magvát fejlesztgeti.~
13 III, 63 | szeplõs arccal és olyan sajátszerû fehér hajjal, mint a kanárimadár
14 III, 75 | idõzni, mert érdekeltek a nép sajátszerû szokásai, melyek közül az
15 III, 75 | rendkívül érdekelt ez a sajátszerû tapasztalat, melyrõl könyvet
16 III, 108| az! - súgta Máriának az a sajátszerû ösztön, mely csak a nõknél
17 IV, 10 | a bokáit is. A szemeiben sajátszerû tûz csillogott…~»Haragszik-e
18 IV, 33 | hogy beteg, hogy valami sajátszerû rángásokat érez a testében.~-
19 IV, 50 | vágta le szarvait a földbe sajátszerû bõgést hallatva, mely messze
20 IV, 50 | Hanem a következõ percben sajátszerû csattogás hallatszott, melyet
21 IV, 50 | Csak kis ideig láthattam e sajátszerû viadalt, melyet az ér túlsó
22 IV, 83 | s jött egyre közelebb a sajátszerû zaj.~Végre megnyílt az ajtó,
23 IV, 83 | kívántunk neki, de bizonyos sajátszerû közömbösséggel tekintett
24 IV, 142| Beírtam, amit vallott. Sajátszerû egy ember!~- Vigye el az
|