Rész, Fejezet
1 1, 1 | elkölteni.~- Mire?~A legény fülig elpirult erre a kérdésre,
2 1, 3 | Ah, a Péter írása…~És fülig pirult utána, azután, mint
3 1, 12 | beszélõn, s elpirult egész fülig, szemeit szendén lesütve.
4 1, 12 | A fogoly összerezzent, s fülig vörösödött, Jóska apó pedig
5 1, 13 | fiát figyelte volna, aki fülig pirult ennél a témánál.~-
6 1, 16 | szereted az édeset.« (Nástya fülig pirult.) Az éjhajú Nustyán
7 1, 21 | honfitársaidat kifosztani?« fülig pirult s odaszólt az elnöknek
8 1, 25 | felforrt benne erre a szóra. Fülig vörösödött, azután elhalványult,
9 1, 26 | megütöttél a múltkor…~Hanka fülig pirult, mialatt az útközben
10 1, 27 | családi ereklye…~A báró fülig vörösödött, de nem felelt.~-
11 1, 34 | önt, báró úr.~Apró uram fülig pirult erre, de csak türtõztette
12 1, 34 | férfiú, Rákóczi Arnold pedig fülig pirult és dühösen rohant
13 II, 17 | kordován vastagságú arca fülig pirult, keble lihegni kezdett,
14 II, 22 | Bokros Mihály is elpirult fülig. Ez már olyan örökös csorba
15 II, 24 | kosaraznák ki egy úri háznál sem. Fülig szerelmes bele az egész
16 II, 24 | hírrel, melynek hallatára fülig tátva maradt minden emberi
17 II, 60 | kergetem...~A fiatal kertész fülig pirult.~- Bocsásson meg,
18 II, 67 | Árkándy boldogságát, ki szinte fülig szerelmes a nejébe.~Amint
19 II, 70 | megrezzenve az apró ember és fülig pirult. Majd dühösen felém
20 II, 72 | Katalin elsápadt, azután fülig pirult, s mint megriadt
21 II, 73 | menyecske, mint megvallotta, fülig szerelmes volt belém. Õ
22 II, 113| tekintettel nézte végig, Erzsike fülig pirult, a miniszterelnök
23 II, 120| szolgálatára.~A kormányzó fülig elvörösödött. Egész életében
24 III, 2 | az valahol, Sós Pál uram.~Fülig vörösödött õkigyelme a bíró
25 III, 38 | hímezzem-hámozzam, szerelmes volt fülig szegény kicsike. Itt ismerkedtek
26 III, 42 | Oh, nem, nem… - rebegi fülig pirulva - nem olyan… nem
27 III, 102| szólt Anna ijedt hangon, és fülig pirult.~(De nem félhetett
28 IV, 57 | elhalványodva.~Szontágh Pál fülig vörösödött.~- Igaz, úgy
|