Rész, Fejezet
1 1, 3 | a veres számokat és azt kiáltotta:~- Ezek az én betûim. Varratok
2 1, 15 | minden nyilallásnál azt kiáltotta: »Siess!«~A király átgondolta
3 1, 17 | álló Mátyás mestert, azt kiáltotta vészjóslón:~- Ha elvittétek
4 1, 20 | föl a díványról és utána kiáltotta:~- Gyere vissza, Erzsike!~
5 1, 20 | Nem kell a súgásod - kiáltotta vissza.~Szép kicsi kert
6 1, 23 | azonban csak ezt az elejét kiáltotta sztentori hangon, a többinél
7 1, 26 | légáram, s egy perc múlva már kiáltotta: - Jöhet!~A professzor nem
8 1, 32 | kinyitotta az ablakot és azt kiáltotta: »Mariska!« A báró boldog
9 II, 5 | lábában, amikor rendesen azt kiáltotta:~- Vigyázz! A piski hídnál
10 II, 60 | Szerencsésen jártam - kiáltotta már messzirõl -, hét forintot
11 II, 97 | híven, igazán. Értelmesen kiáltotta el egyenkint, olyan sorban,
12 II, 99 | eltávozott.~- Oh, Sir! - kiáltotta Miss Edith - ha csak ez
13 II, 125| konduktor torkaszakadtából kiáltotta:~- Bugy-Péterfalva, drei
14 III, 2 | nem volt ott. Apja a nevét kiáltotta, de a tájék nem adott feleletet,
15 III, 44 | áldja meg!~- Jól van, jól - kiáltotta utánunk -, hanem azt megmondom,
16 III, 129| fizetésrõl volt szó, hetykén kiáltotta a pincért be.~- Hej, Muki
17 III, 146| rohant a múltkor, mikor azt kiáltotta: »megfojtom ezt a fattyút
18 IV, 21 | Gudry György nagy flegmával kiáltotta:~- A határhoz értünk, kedves
19 IV, 46 | Pásics, és azt a propozíciót kiáltotta át a törököknek:~- Nem volna-e
20 IV, 69 | õrülve? Egy cívis utánam is kiáltotta egyszer gúnyosan:~- Hát
21 IV, 84 | meggyõzetését s indignálódva kiáltotta:~- Nem becsület így bírkózni;
22 IV, 143| Néhány nap múlva Kocsy Pál kiáltotta el keresztülmenet a falvakon:~-
23 IV, 148| elkezdõdött, a gyûlésen valaki azt kiáltotta, amint a Deberneky nevét
24 IV, 152| szárnya, s Barcsóné utánam kiáltotta:~- Ügyész úr, ügyész úr,
|