Rész, Fejezet
1 II, 127| folytonosan untatni urára, Kaziray Gáborra vonatkozó elbeszéléseivel.
2 II, 127| lép a boltba, mint aminõ Kaziray õnagysága, ki az egész elsõ
3 II, 127| tiszteletteljesen meghajlik.~Kaziray Gábor fölteszi monokliját
4 II, 127| általánosítható helyzet - viszonzá Kaziray.~Bodner úrban ma nagy volt
5 II, 127| lakjegyzékét.~- Nagy kár! - mondá Kaziray bosszúsan.~Mari éppen e
6 II, 127| legszebbet, a legjobbat...~Kaziray mosolygott.~- Bizonyára
7 II, 127| kacagott föl édesdeden Kaziray Gábor - akadémiai taggá
8 II, 127| Igazán szomorú eset - szólt Kaziray.~- Anna kétségbe volt esve.
9 II, 127| Szegény leány! - sóhajtá Kaziray önkéntelenül.~- Nem olyan
10 II, 127| Milyen költészet! - kiáltá Kaziray elragadtatva. - Oh, kisasszony,
11 II, 127| elérzékenyültem magam is - szólt Kaziray felkelve. - Érdekes elõadása
12 II, 127| Magyar nõ vagyok; nem félek.~Kaziray néma áhítattal kísérte föl
13 II, 127| ennél drágább lábacskák.~Kaziray szívérõl, úgy érezte, mintha
14 II, 127| orvosért!~III. A GRÓFI CSÉSZÉK~Kaziray kalap nélkül szaladt le
15 II, 127| telt tõle, majd Mártát, Kaziray szakácsnéjának nevét hangoztatta -
16 II, 127| bemutatom neked a nagyságos Kaziray Gábor úr háziorvosát...
17 II, 127| fölött határzó állapot. Kaziray két orvost tartott ott éjjel-nappal.
18 II, 127| vagyok, én kutatom Annát a Kaziray költségén, ama beteg barátja
19 II, 127| mondhat volt lakónkról, Kaziray már tõlem tud.~- Mily szerencsétlenség! -
20 II, 127| vagyunk, ahol voltunk - mondá Kaziray lehangoltan.~- Tökéletesen.~-
21 II, 127| szívéhez.~- Igaza van - mondá Kaziray, s szó nélkül távozott.~
22 II, 127| megfenyegesse ujjaival.~Hanem Kaziray már akkor szép észrevétlenül
23 II, 127| ma még édes titok.~Majd Kaziray felé fordult tréfás, mosolygó
24 II, 127| elmulasztottad a dolgodat.~Kaziray nem jött zavarba.~- Elmaradt,
|