Rész, Fejezet

 1  II,  6|      pénzébe, van a naptárban elég. Kamilia barna volt, mint az éjszaka,
 2  II,  6|      szemeivel.~- Akkuráte! Poroszy Kamilia kisasszony vette meg. Úgy
 3  II,  6|             sorsjegy volt a Poroszy Kamilia neve után jegyezve.~Egy
 4  II,  6|             leendõ összekelésedhez.~Kamilia elõször el akarta magát
 5  II,  6|            Nem igaz! - vágott közbe Kamilia hirtelen; aztán fölkelt,
 6  II,  6|       sokáig! Ki tudná azt?...~Csak Kamilia biggyeszté fel az elõbbi
 7  II,  6|           íme, ott állott a Poroszy Kamilia neve után a 125,213 szám -
 8  II,  6|            számot, még maga Poroszy Kamilia sem. A drága titok az õ
 9  II,  6|           fog mondani Mácsikné? Hát Kamilia nem-e ad kosarat, ha megszûnik
10  II,  6|           akkor végezték az ebédet. Kamilia tányérokat mosott a konyhában,
11  II,  6|          csak Rózsa volt és Kálmán. Kamilia a harmadik szobába menekült,
12  II,  6|             harmadik szobába osonni Kamilia után.~Ott csakugyan megtalálta.
13  II,  6|            többé kocsonyát szegény!~Kamilia nem szólt semmit, csupán
14  II,  6|            érzem magam - selypített Kamilia. - Üljön le, kedves Zemák,
15  II,  6|              Nem hiába volt Sramko!~Kamilia visszatette a jegyet szekrényébe.~-
16  II,  6|            a tenyerembe tehetném...~Kamilia egy karosszékbe ült és ruhája
17  II,  6| Mont-Blancig.~Féltérdre ereszkedett Kamilia elõtt, mint a regényekben
18  II,  6|        indult volna hát meg a bájos Kamilia!~Arcát kimondhatlan örömfény
19  II,  6|             mutattak, nem annyira a Kamilia boldogsága felett, hanem
20  II,  6|           megtartani. Jó lesz ugye?~Kamilia ellene volt a tervnek.~-
21  II,  6|             holnapi nap déli óráit.~Kamilia egy csókkal pecsétlé meg
22  II,  6|             hátha valahogy megtudja Kamilia, hogy kétszázezer forintja
23  II,  6|        Haragh Sándor stb.~Sramko és Kamilia boldogoknak érezték magokat.
24  II,  6|         Kezdték érteni a »rébuszt«.~Kamilia kihozta »loze«-ját.~- Hányadik