Rész, Fejezet
1 1, 11 | kántoros szabású kávészín kabát fedte.~Az urak odaültették
2 1, 23 | tenyerének nyoma ott maradozik a kabát posztóján.~Nagyapám igen
3 1, 24 | elegáns volt; egy Isten, egy kabát, de az az egy kabát mindig
4 1, 24 | egy kabát, de az az egy kabát mindig úgy nézett ki, mintha
5 1, 32 | volt ez, tehát praktikus. A kabát belseje ugyanis, minthogy
6 1, 32 | gombokkal látva, lehetett a kabát külseje is és vice versa;
7 1, 32 | lehetett fordítani, az illetõ kabát tulajdonosa voltaképpen
8 II, 8 | összeesett: a nagy fekete kabát csak úgy lityeg-lotyog rajta.
9 II, 25 | Boldog isten! - mondá a kabát megvétele után - ha nekem
10 II, 74 | ízlés.)~Az egyszeri ócska kabát szomorúan nézte, mint szakadoznak
11 II, 74 | megmagyarázták neki, hogy örüljön, ha kabát maradhat, hogy ne kívánkozzék
12 II, 74 | lehetetlen után, mert egy kabát sohasem lehet bundává, abból
13 II, 88 | ették meg a lencsét, és Kabát, e dicsõ helyet, hol a híres
14 II, 88 | kiszállok Pesten, s onnan Kabát s Kókát nézem meg.~Amint
15 II, 104| dandy viselte egykor, a kabát hajdani színét már Rómer
16 II, 120| korában igen csinos szabású kabát lehetett. A világért sem
17 II, 128| Mindenik eltagadta a kabát tulajdonjogát a benne levõ
18 III, 1 | személlyé válik; - ha a kabát bélésére fel van tintával
19 III, 30 | boldogtalant. Vékony, rongyos kabát volt rajta s az egyik cipõjébõl
20 III, 106| volt két egész egyforma kabát, kávészín barnás kelmébõl,
21 III, 106| húzva ki az egyik kávészínû kabát oldalzsebébõl.~- Nyom, nyom!~-
22 III, 106| vérnek kellett folyni.~A két kabát birtokosa e napokban állt
23 III, 118| van, még az a tubák színű kabát se övé már, amit most rajta
24 IV, 97 | térdénél. A szép, kék posztójú kabát, melynek olyan nagyon örültünk
|