Rész, Fejezet

 1   1,  2  |       bírt kimondani. Alphonsine hévvel folytatá:~- Pedig jó lánya
 2   1,  4  |  lelkiismeretesen - szólt Miklós hévvel. - Miért legyen különb egyik
 3   1,  9  |          ábrándozással, szerelmi hévvel és verstani hibákkal.~»Hüm,
 4   1,  11 |   elviszlek magammal - folytatta hévvel, kigyúlt arccal -, neked
 5   1,  12 |          Tizenöt évig folyt nagy hévvel, tûzzel ez a szellemi erõlködés,
 6   1,  27 |        felelte a hadnagy feltûnõ hévvel. - A rablót lenézheti egy
 7   1,  31 |    betegebb a leánynál.~Az apóka hévvel ellenkezett:~- Nem, nem,
 8  II,  9  |          elõtt, ellenállhatatlan hévvel tapadt rá tekintete, lebûvölve
 9  II,  21 |        lesz jó! - kiáltá Örzsike hévvel. - Én nem hagyom el Miskát.
10  II,  36 |          kis dolgokban éppen oly hévvel, mint a nagyokban.~És ez
11  II,  48 | pillanattól fogva újjászületett. Hévvel látott a gazdasághoz; amit
12  II,  99 |         a Kossuth arcképe.~Edith hévvel folytatá:~- Az igen szép
13  II,  126|         az almáját lopják, - oly hévvel deklamált; Pásztor Imre,
14  II,  127|          pipákat bontva ki.~Mari hévvel folytatá:~- Az igen szép
15 III,  42 |          folytatá mindig nagyobb hévvel. - Magamnak is van egy ilyen
16 III,  57 |          még?~- Van, van - szólt hévvel -, de nem jut eszembe… úgy
17 III,  107| visszaengedni a katonatiszteket.~Hévvel, lelkesedéssel beszélt ellenük,
18  IV,  10 |     azután folytatta még nagyobb hévvel.~- Újra kinyitjuk õket,
19  IV,  50 |         hirtelen, s agancsait új hévvel vágta bele a másikba.~Csak
20  IV,  54 |       meg, ha szeret - suttogtam hévvel -, ha szeret!~- Ott leszek -
21  IV,  57 |     szerszámokkal, amint roppant hévvel nekifogott a munkának. Ugyanis
22  IV,  101|       hanem a szelíd lelkû Gyuri hévvel ragaszkodott a nagyszülõkhöz.
23  IV,  127|       ott volt az ellenség, nagy hévvel kezdvén az ostromot, ámbár
24  IV,  144|      szeretem - felelte ábrándos hévvel. - Oh, de mennyire várom.