Rész, Fejezet

 1   1,  2  |       szomorú arcát az ügyvéd felé fordítá.~- Nagyon rosszul, tekintetes
 2   1,  3  |          önkéntelenül kezét befelé fordítá, nehogy leguruljon onnan.~
 3   1,  9  |           a homlokát s más irányba fordítá a beszélgetés rúdját, s
 4   1,  9  |     mialatt figyelmét a vallatásra fordítá, addig velem is ráért tréfálgatni.~-
 5   1,  11 |         közelben, gyûlöletteljesen fordítá félre fejét.~- Itt vagyok -
 6   1,  13 |           valamit ebbõl, bosszúsan fordítá a fejét errefelé.~A doktor
 7   1,  13 |        boldogul, inkább a felhõkre fordítá a szót:~- Nem ázunk meg?~
 8   1,  13 |        Druzsba úr ijedten és mohón fordítá tekintetét a vidáman nevetgélõ
 9   1,  18 |        önkéntelenül a tehénke felé fordítá tekintetét. Hátha minden
10   1,  20 |            de aztán csak féloldalt fordítá (mint ahogy a rózsa van
11   1,  20 |         Szemeit mély rezignációval fordítá a padlás felé.) Leteszem
12  II,  6  |      Idejét ennek tanulmányozására fordítá, az »ich nehme«, »ich gebe«
13  II,  17 |          sikere, mert Kutlikné rám fordítá könnyes szemeit, hosszan,
14  II,  21 | széttárultak, s amint a fiú lefelé fordítá a vén jószágot, egyszerre
15  II,  34 |            szegények fölsegélésére fordítá.~Maga kívánt a kis Rózával
16  II,  46 |           ha az megtudja, mi célra fordítá, durva és kegyetlen lesz
17  II,  69 |             szenvtelen arcát némán fordítá felénk.~Pillanatokig tartott
18  II,  85 |          magyar szív, s visszafelé fordítá a kezemet. Lefelé igazítottam
19  II,  117|     fölöslegét könyvek vásárlására fordítá. Egy egész halom volt már
20 III,  1  |          Ónszürke arcát mosolyogva fordítá felém s anyai büszkeséggel
21 III,  1  |            homályosítottak el, óva fordítá el Krisztinától: ne fájjon
22 III,  1  |      ajtaján. Midõn kiért, kétszer fordítá meg a kulcsot az ajtózárban,
23 III,  83 |             hanem az anyja keblére fordítá fejét, kis állacskáját annak
24 III,  116|         tett a könyökével, s felém fordítá ónszínû arcát, s élesen
25 III,  148|            arcát az öreg Elek felé fordítá:~- De hát az isten szerelméért,
26  IV,  63 |          kocsiba.~Majd ismét felém fordítá okos bozontos fejét.~- Te
27  IV,  84 |         hazamehetünk! - S hazafelé fordítá a ladik orrát.~ ~NEM KELL
28  IV,  150|     föllépésen, s jóságosan lágyra fordítá hangját:~- No, no dilectissimi,