Rész, Fejezet

 1   1,  4  |    Miklós.~- Az én fiskálisomé. Hallod, öcsém, az aztán az okos
 2   1,  17 |      Nem hallom.~- Ám azért nem hallod, mert csak a két füled van
 3   1,  20 |      felesége becsületét.~- No, hallod - szólt Kozsibrovszky, Moronyit
 4   1,  20 |       ezt nem veszed észre. No, hallod, lelkecském, téged az Isten
 5   1,  26 |     mutatott~- Blahunka szólít. Hallod a harangszót? - »Kész a
 6   1,  27 |     ijedelem mutatkozott.~- No, hallod - szólt elképedve. - Meg
 7   1,  31 |       sehol a különös leányt.~- Hallod, Vince? - szólt Kupolyi. -
 8   1,  32 |  egészsége, nyugalma, de sohase hallod panaszkodni, hogy nincs
 9   1,  32 |         szeme elé kerülni.~- No hallod! Hát miféle apád van neked?
10   1,  35 |       az aranylevelû fenyõig.~- Hallod, Ninette - szólta el magát -,
11  II,  7  |    odakünn? Az mind nekem szól. Hallod? Ugye hallod, Mucikám. Neked
12  II,  7  |        nekem szól. Hallod? Ugye hallod, Mucikám. Neked adom az
13  II,  10 |        meg kalapomat elõttetek, hallod Alphonsine, tisztelettel;
14  II,  66 |      mely a levegõn át húzódik? Hallod az erdõben a suhogást s
15  II,  125|      többi megjön magától, mert hallod, öcsém, ha már mindenét
16  II,  130|  vasajtóra mutatott és szólt:~- Hallod e zúgó zajt odakinn? Ez
17 III,  1  |       vagyok, hogy felkeresném. Hallod, felkeresném! Lehet, hogy
18 III,  2  |    szíveik hangosan dobogtak.~- Hallod? Jaj! hallod-e? - suttogta
19 III,  8  |     azonnal kivész, mihelyt azt hallod, hogy az imádott ifjúnak
20 III,  25 |  gyulladozott Kátyik Jánosné. - Hallod ezt, húgom, nem adta ki.
21 III,  46 |   összerezzent.~- Pszt, Kriska! Hallod?~- Hallom. Szent isten…~-
22 III,  111|     Minek neked a banda, ha nem hallod.~- Hallom biz én, kedves
23  IV,  1  | csináltam.)~- Nos, akkor rajta! Hallod, Erzsébet - figyelmeztette
24  IV,  142|       fiam, mert agyontaposlak. Hallod‑e? Vigyázz! Szaladj, ha