Rész, Fejezet
1 1, 2 | volna kiszorítani valami jó gondolatot.~- Ah! Hogy képzel nagysád
2 1, 5 | hozta azt a sok romlott gondolatot. Neki ugyan kicsi a pártja.
3 1, 12 | Verd ki a fejedbõl ezt a gondolatot. Azt gondolod te, hogy az
4 1, 14 | meg kell elõbb szoknom a gondolatot.~- Még ebben az órában kell
5 1, 17 | hála érlelte meg bennem a gondolatot, hogy leírom s átadom őt
6 1, 19 | kíváncsiság súgta Waldecknek ezt a gondolatot, de az óvatosság. Csiga-biga,
7 1, 28 | volna bele az agyamba azt a gondolatot, hogy az a leányka most
8 1, 31 | utasítá vissza e rettentõ gondolatot, így állani a nagyasszony
9 II, 4 | veszedelem elõl valami jó gondolatot. Az is ott keres, ahol nincs.~-
10 II, 7 | az igaz, hogy minden jó gondolatot elkapkodnak elõle, hol Montesquieu,
11 II, 9 | megeszményítik, lebilincselik a gondolatot.~Reszketeg kézzel tépte
12 II, 16 | ellesett valami körmönfont gondolatot, azt már este a »Három Rózsá«-
13 II, 17 | hozta a képet, õ adta a gondolatot! Aranyos Szicília!~Mint
14 II, 18 | szikrát adott. Ez azt a gondolatot sugallta fejembe, hogy ha
15 II, 25 | el nem bocsátotta ezt a gondolatot; bármirõl kezdtünk beszélni,
16 II, 40 | nyomban vége szakadna.~A gondolatot, mely nem csoda, hogy mind
17 II, 54 | gondolkozott, nem talált mentõ gondolatot. Arcán a halálos félelem
18 II, 95 | kitalálta volna e sötét gondolatot, sírni kezdett, a kis Katinak
19 II, 119| furcsa, ami szívbõl jön.~A gondolatot tett követte. Királyleány
20 III, 1 | legyûri benne a születendõ gondolatot. Szívének olyan nagy lökést
21 III, 2 | Demeter kiegészítette a sötét gondolatot:~- Vagy talán nem akarta
22 III, 94 | amint így tovább szõtte e gondolatot, meg a király csodálatos
23 III, 132| Köszönöm szépen ezt a jó gondolatot.)~Nem kérdeztem én meg többé
24 IV, 152| eszébe, mi sugallta neki a gondolatot? Hát nincs-e neki elég játéka,
|