Rész, Fejezet
1 1, 4 | legboldogabb embere.~Az orvos fölkacagott.~- Ah, menjen. Hisz ön felette
2 1, 8 | kis bájos teremtés édesen fölkacagott.~- Maga rossz… maga gúnyolódik -
3 1, 14 | megérkezni.~Esztike maga is fölkacagott ezen az ötleten:~- Hiszen
4 1, 14 | teljes bûnbocsánatot.~Péter fölkacagott:~- Oh, te képzelõdõ! A dolog
5 1, 17 | megfordult és cinikusan fölkacagott:~- Meghiszem, sztaroszta,
6 1, 19 | essék bennünk.~Az ezredes fölkacagott:~- Aha! Gardedámot akartál
7 1, 20 | könyv nélkül?~Egyszerre fölkacagott Kozsibrovszky:~- Hopp! Odaértél.~-
8 1, 23 | mást illetne?~A hadnagy fölkacagott s fitymáló, könnyed hangon
9 1, 24 | A törvényszéki elnök?~Fölkacagott kedélyesen és hátba ütött.~-
10 1, 27 | ni! - kiáltá és édesdeden fölkacagott. - Egy öreg lábbeli! Bizonyosan
11 1, 32 | fölhasználni a mondatot.~Halápy fölkacagott, majd enyelegve mondá:~-
12 1, 34 | a leányhoz? ~A csizmadia fölkacagott vidáman, édesdeden, hogy
13 II, 54 | tervet a kedélyes pajkosság.~Fölkacagott.~- Toportyán legyek - mondá
14 II, 117| míg önök...~Edith gúnyosan fölkacagott.~- Igen, ön szegény. Szegény!
15 III, 2 | haldoklik.~A vörös major juhásza fölkacagott, de bizony erõltetve tette.~-
16 III, 110| joviális ember volt, és fölkacagott:~- Ám, jól van, édes öcsém.
17 III, 117| óráig tart.~A fõkapitány fölkacagott, most értette csak el a
18 IV, 1 | gyerekes, ostoba felelet volt.)~Fölkacagott, majd rámszegezte nagy,
19 IV, 12 | ország legboldogabb embere fölkacagott.~- Bolond egy kívánság!
20 IV, 13 | Visszarántotta lábát, és kedélyesen fölkacagott…~- Nini, nini, hiszen a
21 IV, 27 | ágyban.~A szabólegényes ember fölkacagott.~- Hisz akkor igazat mondtak,
22 IV, 48 | természettudós.~Boriska ezúttal is fölkacagott, és beszaladt a szobába,
23 IV, 71 | versecske.~Milica még jobban fölkacagott erre.~- No hát hallgassa!
24 IV, 149| Hidd meg nekem, bátyó.~Fölkacagott az öreg, mint egy zuhatag:~-
|