Rész, Fejezet
1 1, 3 | zálogosítani vagy eladni. Mind elnyelte õket a mozdulatlan, festett
2 1, 11 | szolgabíró összenéztek: majd elnyelte Sótony a szemeivel.~Aztán
3 1, 11 | ereszkedne a poklokra.~A mélység elnyelte hallgatagon, mintha már
4 1, 13 | támadt köhögési roham folytán elnyelte valahogy a piócát, aki azóta
5 1, 14 | miss részérõl, míg végre elnyelte õket a szálloda aranyrácsos
6 1, 18 | nagy felhõ kerekedett s úgy elnyelte a mennyei »fényes kiflit«
7 1, 20 | éppen nem«, de csak mégis elnyelte.)~- No, no, ne okoskodj -
8 1, 28 | elnyúlt testtel; egy ideig elnyelte az átellenes templomtorony
9 II, 11 | mint a füstét, nyomban elnyelte a sötétség.~A herceg gyanakodólag
10 II, 15 | tudott mondani semmit. Talán elnyelte a föld vagy a láthatatlan
11 II, 21 | össze sem bírja szedni, elnyelte õket örökre a felejtés.
12 II, 85 | hogy vagy tíz év alatt mind elnyelte a többi nem hamis jószágot.
13 II, 109| Pepikék és Ilonkák alakjait elnyelte a füst, melyet a gõzgép
14 III, 2 | kanyarodónál, de meg nem láthatták. Elnyelte nyilván a sötétség, vagy
15 III, 2 | pörgettyû meg a pitle zaja elnyelte fojtott hangját, de Kocsipál
16 III, 6 | szeretett urától, s már rég elnyelte a kocsit a poros országúton
17 III, 40 | mondá ezt, hogy a német elnyelte a mondókáját s nyugodtan
18 III, 42 | bánatos asszonyt, hogy majdnem elnyelte a tekintetével. Hát még
19 III, 46 | A torony legtetejét már elnyelte. Siessünk, siessünk! Jó
20 III, 84 | megdõlt. Íme, az árnyék elnyelte egy darabig a fiúcskát,
21 IV, 41 | elszármaztam Pestre, s azóta elnyelte õket elõlem a távolság.~
22 IV, 97 | fiam!)~A nagy kosár egészen elnyelte terhét, ropogott, csikorgott
23 IV, 129| hiszik kendtek, akár nem) elnyelte a vevõmet. Még láttam kezében
24 IV, 138| küldött, amely hirtelen elnyelte a prófétát.~Ott volt szegény
|