Rész, Fejezet
1 1, 3 | szakadjon le az õ lázasan dobogó keblére.~- Istenem… én istenem…
2 1, 4 | a bájos »alperes« által, dobogó szívvel lesi a »választ«,
3 1, 5 | elmarasztaltatni a bájos alperes által, dobogó szívvel lesi a »választ«
4 1, 8 | a bájos alperes által, dobogó szívvel lesi a »választ«,
5 1, 12 | hez, s õ maga a kutyával dobogó szívvel ment a leégett városrész
6 1, 12 | lihegve, kiöltött nyelvvel, dobogó szívvel a vesztõhely felé.~
7 II, 6 | kikönyököltek az ablakokra s dobogó szívvel várták, míg felemeli
8 II, 7 | zörögni kezdett az ajtón.~Dobogó szívvel bújt a párna alá.
9 II, 25 | melegítette már a lassan dobogó szívet, csak égette; a dörgõ
10 II, 48 | varázscédulával. Vajon mi lehet rajta?~Dobogó szívvel, reszketõ kezekkel
11 II, 66 | azon szavak Pali füleinek. Dobogó szívvel követé a Molnárnét,
12 II, 71 | Leugrottam a kocsiról s dobogó szívvel jártam végig az
13 II, 71 | minden elfogultságtól ment. Dobogó szívvel bár, határozottsággal
14 III, 1 | ügyetlenül és félénken dobogó szívvel várják, mikor fog
15 III, 19 | forintból.~Gyuri tántorogva, dobogó szívvel megy ki a boltból.
16 III, 39 | húzódék, onnan hallgatta dobogó szívvel, mi fog történni.
17 III, 66 | járta az éji õröket, hogy a dobogó hidat az éjjel nem szabad
18 III, 102| süppedtem bele.~De bántam is én! Dobogó szívvel tértem vissza Annáért.~
19 III, 109| én azt. Kigyúlt arccal, dobogó szívvel gondoltam gyermekkorom
20 III, 129| mondom a kocsisnak lihegve, dobogó szívvel:~- Akar-e húsz forintot
21 III, 130| az András hajdúnál volt.~Dobogó szívvel, kábultan futottam
22 IV, 48 | Károly úr eljött harmadnapra dobogó szívvel, de fáradtan, halaványan,
23 IV, 84 | kiaknázható helyzetet, s dobogó szívvel rohantam a mélység
24 IV, 133| mégis érdemes tenni valamit.~Dobogó szívvel vettem le a szögrõl
|