Rész, Fejezet
1 1, 9 | megnézhetek mindent.~- Denique! kiki a saját sorsának kovácsa -
2 1, 13 | margarétavirág volna. Az ember denique mégis okos lény, hogy ilyeneket
3 1, 16 | De én majd elnyelem õket.~Denique megmaradt ebédre. A malacon
4 1, 24 | rajtam!« (A gondviselés denique ilyen leleményesen változtatja
5 1, 25 | gyõzze azokat emléktáblázni.~Denique: a márványlap leleplezése
6 1, 26 | az öreg Borcsánszkyt. Az denique mindig elkésik, de a plébános
7 1, 26 | haragudni.~Nevettem magamban. Denique, a vármegye nem javult,
8 1, 32 | hogy jó felirathoz jut. Denique a friss koponyák zöldek
9 II, 5 | számtartó.~- Mindegy, akárhogy. Denique elhatározták, hogy biz azt
10 II, 6 | pártfogását, mert gazdag ember - denique sokat tehet...«~Milyen szép
11 II, 7 | arról!!~Inkább megöli magát.~Denique, még a nagy diplomata sem
12 II, 35 | a maga bajával törõdik?~Denique mindenütt egyformák a fõhivatalnokok,
13 II, 92 | elveszi a Lónyay-lányt. Denique a Kávéforrás kompánia egyszerre
14 III, 1 | sarat. A sarat, az embert. S denique, ha az egész világ téved,
15 III, 56 | az se olyan bolond már.~Denique elhatározták a tésztás ételeket,
16 III, 98 | desperálni kezdett volt. Denique mégis van hát isteni gondviselés!~
17 III, 148| Elkel ám a pénz õfelségének.~Denique, aláírták a tízezer forintot,
18 IV, 58 | számít. Tudjuk mi már azt.~Denique aláírták a tízezer forintot,
19 IV, 66 | ki a becsületet.~Becsület denique mindig volt. Nem kellett
20 IV, 72 | saját száját sem ösmeri.)~Denique elmúlt egy félóra, s én
21 IV, 73 | lefekvésig való párt is volt az.)~Denique bevallom, hogy nekem szenvedélyem
22 IV, 122| Taszilót, Andrássy Gyulát (denique Andrássynak jó a szerecsen
23 IV, 138| marad. (A kormánybiztosok denique már akkoriban se voltak
24 IV, 152| mikor még bírunk vele.~Denique mennem kellett. Néhány nap
|