Rész, Fejezet

 1   1,  9  |   visszaverõdik a gyászba vont címeres falakról:~»Takarodjatok
 2   1,  9  |   visszaverõdik a gyászba vont címeres falakról:~»Takarodjatok
 3   1,  11 |      hogy ez a szép angyal egy címeres ördög?… Isten! Hát miért
 4   1,  12 |       a nagy gyûrû az ujján, a címeres vésésû zöld kövek, az aranyak
 5   1,  12 |      fundusok csekély ára és a címeres gyûrû az ujján, meg egy
 6   1,  12 |   csodatalizmán: a zöld köves, címeres gyûrû, melyet az ujján viselt.
 7   1,  15 |     fõurakkal. Hosszú sorban a címeres ezüst-arany cifrázatú hintók,
 8   1,  17 |  mondja, hogy cip, cip, azok a címeres kis csirkék mind feléd szaladnak.~
 9   1,  17 |  mondja, hogy cip, cip, azok a címeres kis csirkék mind feléd szaladnak.«~
10   1,  23 | urainak utolsó ivadékát, amint címeres külön padjából legelteti
11   1,  24 |    vagy egy szivartárca, ezüst címeres, havanna-szivarokkal megrakva.~-
12   1,  24 |      csak a kis nyugdíja. Elég címeres szamár volt, hogy nem valami
13   1,  24 |        Olyan furcsa volt a sok címeres tárca után, melyeken griffek,
14   1,  31 |  utoljára viselte), egy ezüst, címeres gyûrû valahol a fiókban (
15  II,  101|    meglökve mondá: »Itt is egy címeres betyár. Üssük agyon!« Ijedten
16 III,  1  |        demikát«-ot, a juhászok címeres eledelét, hogy éppen akkorra
17 III,  1  |     kiterítve, a talári herceg címeres pecsétjével, fogai közt
18 III,  37 |      ki-kicsillant itt-ott egy címeres pózna, vagy valamely filagória.~
19 III,  56 | szüleim« - mert így címezte a »címeres korhelyeket« - közelednek
20 III,  64 |        Megint idébb… Ejnye, de címeres szamár kend!~S amint így
21 III,  117|        lovakra rárakják az új, címeres pokrócokat, mert kendtek
22  IV,  41 |         A napfény beragyogta a címeres homlokzatát aranyosra. Csak
23  IV,  68 |       midõn azt látták, hogy a címeres ezüst asztalnemût rendre
24  IV,  80 |         Péter egy oktondi, egy címeres szamár… mert rátok hallgatott. (