Rész, Fejezet

 1   1,  4  |  virágokat hozzon…~…A virágok az anyaföld gondolatai - de hát a mi
 2   1,  4  |       nem a világ. Hadd igyék az anyaföld is. Hiszen õ táplál bennünket,
 3   1,  6  |   virágokat hozzon?~A virágok az anyaföld gondolatai; de hát a mi
 4   1,  9  |  arisztokrata vérét fölszítta az anyaföld s barnavörös lett tõle egy
 5   1,  9  |   telekkönyvben.~Vajon érzi-e az anyaföld a bevágódó kerekek súlyát?
 6   1,  14 |  falombok mozdulatlanok, csak az anyaföld piheg édesen, lágyan, s
 7   1,  14 |        álmodni a növényekrõl, az anyaföld csodálatos hajzatáról.~Ah,
 8   1,  14 |         amivel kiadta magából az anyaföld legbecsesebb gondolatát.
 9   1,  14 |    éppúgy, mint ahogy a virág az anyaföld mosolygása.~Eszter tehát
10   1,  18 |     tudja-e úgy érteni valaki az anyaföld gondolatait?~A Bogárka õserdeje
11   1,  27 |     arany homokot hordogat ki az anyaföld belsejébõl. Akkor aztán
12   1,  31 |         és felnyögni látszott az anyaföld. A bánya dõlt be. Futottam
13   1,  32 | megdördül az ég, hogy hallani az anyaföld bordáinak ropogását. A nagy
14   1,  34 |       fognak, amint egyre hûl az anyaföld és finnyásabb az emberi
15  II,  5  | földalatti hálószoba lakóját. Az anyaföld nagyon udvariatlan házigazda,
16  II,  18 |         a csodálatos vimerlik az anyaföld barna arcán, mik a felhõk
17  II,  60 |         álmot fekszem odalenn az anyaföld ölében - sohasem feledte
18 III,  1  |         mindenre a természet, az anyaföld tanít-e minket? A földnek
19 III,  2  |        egy mindig terjedõ seb az anyaföld testén.~Amint odább mellette
20 III,  12 |         esztendõ következett. Az anyaföld, melyre idegenek vetették
21  IV,  10 |         a távoli ágyúdörgést. Az anyaföld volt a legbiztosabb hírvivõ
22  IV,  23 |          bizonyosan neheztelt az anyaföld; hanem azoknak a többieknek
23  IV,  66 | veszettül mozgott a nyughatatlan anyaföld. Minden lépten-nyomon elestek.~
24  IV,  132|     manupropriámat odanyomtam az anyaföld kovászába) végre megérkeztünk