Rész, Fejezet

 1   1,  14 |        álarc miatt, mert a szomorú utasok álarc alatt indulnak a másvilági
 2   1,  14 |          rettentõ látvány tárul az utasok elé. Egy embert öl ott egy
 3   1,  14 |         Hajrá utána, fogjuk el!~Az utasok csakugyan utána ugranak
 4   1,  18 |        mondod meg, hogy ki vagy?~- Utasok vagyunk a nénikémmel. Mi
 5   1,  20 |      legyenek bár putnoki kofák az utasok. Az ember akaratlanul érzi,
 6   1,  20 |        vonta magára a figyelmet az utasok közt egy szöszke, négyéves
 7   1,  20 |        fiúcskával szóba állanak az utasok:~- A mamádhoz mégy, kicsike?~-
 8   1,  20 |      nyugalom szállt alá. Amint az utasok elhelyezkedtek, még ez a
 9   1,  21 |         szokva, hogy a megtámadott utasok sápadjanak, reszkessenek,
10   1,  21 |          homokban, a szemközt jövõ utasok, akiket a vicebíró kérdezett
11   1,  23 |           pótolták.~Messzirõl jött utasok megálltak a kovácsmûhelyek
12   1,  23 |    melyeket más országrészbõl jött utasok hagytak ott.~Prakovszky
13   1,  23 |            hallja már a patkoltató utasok elbeszéléseit, vagy ha hallja
14   1,  25 |         másik szélén, ugyanazok az utasok ugyanolyan sipkákkal és
15   1,  25 |    fehérpihés húsos levelekrõl. Az utasok váltig mosolyogtak a töpörödött
16   1,  27 |       annak kedveért megállanak az utasok. Mindebbõl tehát pénzt lehet
17   1,  29 |        híreket. Egymást keresztezõ utasok hozzák. Akik jobbról jönnek,
18   1,  29 |         hangzott fel az utcáról.~- Utasok!~- No, csak az kellene még!~
19   1,  33 |     ismerõs élõ ember.~Csak ijedõs utasok találkoztak néha még most
20  II,  85 |       igazíttató, lovat patkoltató utasok állnak meg hébe-hóba, s
21  IV,  99 | közeledtünk az öreghez:~- Eltévedt utasok vagyunk! Költögettük már,
22  IV,  125|            szíjak felül, amikbe az utasok belefogóznak, amikor a kocsi
23  IV,  148|          újságok és az arra vetõdõ utasok. Elszivárog mindenüvé, még