Rész, Fejezet

 1   1,  4  |        Az úr nemesember, ugye? - szólítá meg halkan.~- Az vagyok -
 2   1,  8  |        Az úr nemesember, ugye? - szólítá meg halkan.~- Az vagyok -
 3   1,  12 | generális uram, mit gondoltam? - szólítá meg Magday.~- Mit?~- Heister
 4   1,  17 |          kifelé menet kedélyesen szólítá meg Kaszpereket:~- Hát csakugyan
 5  II,  6  |         a kimondhatlan sértésért szólítá fel elégtétel-adásra, melyet
 6  II,  46 |          Mi baja, Máténé néni? - szólítá meg a síró asszonyt Fanny,
 7  II,  48 |       egyetemi tanárnak, aki így szólítá meg a jogot hallgató tanítványait:
 8  II,  50 |             Mit motyog ön itt? - szólítá meg egyszerre a doktor ismeretes
 9  II,  59 | leányával.~- Kedves gyermekem! - szólítá meg a felrezzent Marit. -
10  II,  60 |         Gyöngéden érinté s nevén szólítá. A leány nem felelt. Az
11  II,  69 |          fiút, az elsõ eminenst, szólítá fel, hogy beszéljen valamit
12  II,  99 |      ágyhoz közeledék.~- Uram! - szólítá meg magyarul.~Az egyszerre
13  II,  99 |       délután Edith következõleg szólítá meg:~- Türelmetlenül vártam,
14  II,  127|       ágyhoz közeledik.~- Uram - szólítá meg lengyelül.~Az egyszerre,
15  II,  127|       Egy szép tavaszi napon így szólítá meg Mari:~- Türelmetlenül
16  II,  136|          Kelj föl, szép leány! - szólítá meg háta mögött a püspök
17 III,  39 |         ide, kérlek, darócodat - szólítá meg fátyolozott hangon a
18 III,  49 |      maradéknak«, Ambrus fiam! - szólítá meg az alispán kedvenc huszárját.~
19 III,  56 |           Hol jár erre, sógor? - szólítá meg végre, de azt is csak
20  IV,  45 |         a vállán.~- Hej, földi - szólítá meg. - Melyik itt a Dákos-féle
21  IV,  77 |          Hova megy kend innen? - szólítá meg a rabot.~Az egy nagyot
22  IV,  83 |        állt, s ásítva, huzakodva szólítá meg:~- Fölséges idõnk van
23  IV,  97 |           Pali, Pali, maga az? - szólítá meg a leány.~Erre a hangra