Rész, Fejezet

 1   1,  8  |      lássam a világot.~*~Amint szemeim lecsukódtak, egyszerre világos
 2   1,  12 |        egy lovas embert? Az én szemeim gyöngék kissé.~- Senkit
 3   1,  23 |      mi lenne akkor énbelõlem?~Szemeim megittasodtak bûbájos alakjának
 4   1,  24 |        csurgott a homlokomról, szemeim tágra dagadtak a csodálkozástól.~-
 5  II,  14 |        alá.~Lélegzetem elállt, szemeim merõen tapadtak oda. A lángok
 6  II,  17 |        lélekharang, és behunyt szemeim dacára is látni gondoltam
 7  II,  36 |       nyitom, s hátrafordulok, szemeim ismét a Viellent úr szemeivel
 8  II,  40 |    azoknak hagyományozom, akik szemeim behunyásánál ápolni fognak
 9  II,  40 |      alábbiakból látni fogjuk, szemeim behunyásánál elmés kitétel
10  II,  60 |        annak adtad, ugye? Menj szemeim elõl, hitvány koldus. Takarodjál...~
11  II,  70 |    ablakokon pihennek meg néha szemeim. Két kis módos ablak ez,
12  II,  101|   Minden idegem megmerevedett, szemeim elõtt elhomályosult a világ,
13  II,  109|    osztályú kupé elzárta földi szemeim elõtt az excellenciás alakot,
14  II,  130|  zúgott... olvasni kezdtem. De szemeim elõtt boszorkánytáncra keltek
15 III,  4  |  születtem. A temetõ volt amit szemeim legelõször megpillantottak
16 III,  130|      kukoricásukban vadásztam.~Szemeim zöldes karikákat vetettek.
17  IV,  13 |   közepén valami fehér tûnik a szemeim elé. Amint közelebb érek
18  IV,  56 |      látom, mert rosszak már a szemeim. Gyengül az ember, édes
19  IV,  63 |       fiacskám, egész nyíltan.~Szemeim felragyogtak, arcom kigyúlt
20  IV,  79 |       Mondhatom, édes maszlag. Szemeim ragyogtak, szívem hangosan
21  IV,  92 |   Igyék.~Ittam és egyre ittam. Szemeim kidülledtek, vérem forrt.
22  IV,  127| becstelenségnek tartotta.~- El szemeim elõl, gyalázatos teremtés!~-
23  IV,  152|   fejembe szállt erre a szóra, szemeim szikrákat szórtak.~- Mit? -