Rész, Fejezet

 1  II,  5|   átkurjantott a szomszédban lakó Pilászi sógorra, meg a jó torkú
 2  II,  5|       pincét.~A két jeles férfiú, Pilászi és Kubacsek, nagyot bólintottak
 3  II,  5|        akkor mindjárt okos ember; Pilászi uramat, ki uradalmi számtartó
 4  II,  5|         gazdászatról, ami az öreg Pilászi úrnak legkedvesebb »témája«.~
 5  II,  5|      szépen megindult Kubacsek és Pilászi uraimékkal, a dupla puskát
 6  II,  5|          elmondani százhuszadszor Pilászi sógornak meg Kubacsek öcsénknek.
 7  II,  5|   elvállalta, sógor úr? - kérdezé Pilászi.~Ezékiel bácsi egy pohár
 8  II,  5|      Harcsa egészen kivörösödött, Pilászi pedig arról kezdett gondolkozni,
 9  II,  5| papírköteg hullott ki a kabátból.~Pilászi megkönnyebbülten lélegzett
10  II,  5|       hagyják õt békében pihenni, Pilászi sógor pedig szeretne felállni,
11  II,  5|   képzõdik az ember agyvelejében.~Pilászi sógor, elhatározásához híven,
12  II,  5|         atillás alak nyitott be a Pilászi szobájába: szájában garasos
13  II,  5|    beszédet, mégis nagy »órátor«.~Pilászi uram még az ágyban feküdt
14  II,  5|        lett az isten szerelmeért?~Pilászi sógor azt mondta nagy bölcsességgel,
15  II,  5| Csodálatos! Ilyen helyen! - szólt Pilászi s lehajolt a verem széléhez,
16  II,  5|         hortyogás volt a felelet.~Pilászi apró rögecskéket szedett
17  II,  5|         kiáltott fölülrõl vidáman Pilászi.~- Jöjjön ki, atyámuram,
18  II,  5|         afeletti örömében, hogy a Pilászi szavait derekasan lecáfolta.
19  II,  5|         az irományokat.~Kubacsek, Pilászi és Attila megdöbbenve néztek
20  II,  5|  fájdalmas érzetének súlya alatt, Pilászi kezét tördelte, Kubacsek
21  II,  5|           rosszul van - sóhajtott Pilászi. - Minden nemes szokásából
22  II,  5|        Két óra felé pipát kívánt.~Pilászi örömteljesen kiáltott fel:~-
23  II,  5|     kellett benne nyugodnia.~Csak Pilászi mondá nagy keserûen:~- Már