Rész, Fejezet

 1 III,  65|    Szolnokra nevelõbe. A gyámunk, Pélly, engem is elvitt, egyrészt,
 2 III,  65|         akkor a mi kis Mariskánk.~Pélly bácsi különben is fumigálta
 3 III,  65|          olyan víz, mint a miénk!~Pélly bácsi nevetett, majd nyájaskodva
 4 III,  65|        esett ott, ahol ez nõtt.«.~Pélly bácsi kapott az alkalmon.
 5 III,  65|           szeretett hencegni a jó Pélly bácsi.) Hálás, elismerõ
 6 III,  65|   csináljak itt a fiúval? - kérdé Pélly bátyám esdõ tekintettel.~-
 7 III,  83|      ragadt bocskorosok közül meg Pélly Barnabás, Kazy Ferenc, Mácsik
 8 III,  83|           gyanúsan hamar jött meg Pélly Barnabás, egy vasárnap délben
 9 III,  83|   hadjárat elõtt?~- Nini, nini, a Pélly Barnabás! - ösmerte meg
10 III,  83|        atyja-ura portája!~Az ifjú Pélly megrántotta a kantárt, s
11 III,  83|          miben?~Végre is a hetyke Pélly Barnabás talált mentséget
12 III,  83|            nem szabad.«~Restellte Pélly… hogyne restellte volna!
13 III,  83|          rosszabbul lett, úgyhogy Pélly Barnabás uram és Veresné
14 III,  83| szegénynek, ha pihenne.~Duzzogott Pélly uram, Veresné pedig búsult
15 III,  83|  nagysokára levél jött Miklóstól. Pélly bontotta fel izgatottan:~»
16 III,  83|         szó - toporzékolt dühösen Pélly, majd fejét csóválta, hogy
17 III,  83|       akkor így szólt a temetésen Pélly uram:~- Nézzük meg, emberek,
18 III,  83|           ennyibe - szörnyülközék Pélly Barnabás, mikor hazafelé
19 III,  83|         spektábilis - mordult fel Pélly uram méltatlankodva. - Hát
20 III,  83|           hagyom Nem én. Ohó! Egy Pélly Barnabást nem lehet bolonddá
21 III,  83|          nem tudta, mit gondoljon Pélly, s útra kelt legott Berlinbe,
22 III,  83|         az élõnek majd utána megy Pélly Barnabás uram okvetetlenül.~
23 III,  83|      tudni.~Mit tehetett most már Pélly? S mit tehetek én? Nem kutatom,