Rész, Fejezet

 1   1,  4  |             ami az õ szívét, lelkét nyomja?…~Merõn odanézett az öregember
 2   1,  4  |            mely a jobbágyság vállát nyomja, az egészen a mienk.~Az
 3   1,  4  |         ötven tavaszt, mely vállait nyomja; miután azonban amit akar,
 4   1,  4  |        foglya is annak a képnek, ha nyomja is lelkét az a kép, ha fölijeszti
 5   1,  8  |         ötven tavaszt, mely vállait nyomja; miután azonban azt, amit
 6   1,  8  |        foglya is annak a képnek, ha nyomja is lelkét ez a kép, ha fölijeszti
 7   1,  9  | emlékezetében, hogy egy csöppet sem nyomja a szívet: könnyû az, mint
 8   1,  9  |           valami sövény mellett ott nyomja a betegség, s el sem ereszti
 9   1,  15 |     poétáktól, s ez még most is itt nyomja a papirost:~Olaszországban
10   1,  27 |         síró hangon -, ázs a sejtés nyomja a lelkiismeretemet, hogy
11   1,  35 |   lábacskájára csúszott valahogy és nyomja egy picinykét, de hát olyan
12  II,  2  |         lett s alkalmasint az ágyat nyomja otthon.~A nemzetõrtiszt,
13  II,  6  |    mostanáig, pedig már 44 év terhe nyomja izmos vállait.~Beszéli,
14  II,  13 |        nevében Gordian.~»Ha rablánc nyomja lábatok, eltörjük a bilincset,
15  II,  22 |         hazug szót soha, lelkét nem nyomja semmi teher. A becsületes
16  II,  48 |         középszerû, az meg ott hadd nyomja a szamárpadot, mert haszontalan.
17  II,  104|        melyben - puszták költészete nyomja le a csecsemõ szempilláit.~
18  II,  111|           köd ereszkedik, de ez nem nyomja le ónsúllyal, hanem ringatva
19  II,  113|          kiheverjem.~- Valami titok nyomja a lelkedet. Mi történt veled?
20  II,  139|            csordultig megteljen.~Az nyomja alá a tramway becsületét
21 III,  43 |       ajtaja elõtt, reszketõ kézzel nyomja meg a csengettyûgombot.~
22 III,  113|      legnagyobb hegy,~Mely a földet nyomja.~De amerre útja viszi, faluk
23  IV,  32 |           atyádnak, ha valami teher nyomja a lelkedet. Mi dolgod van