Rész, Fejezet

 1   1,  2  |      gondolatot.~- Ah! Hogy képzel nagysád olyan vakmerõséget? Az akkor
 2   1,  20 | fölingerült pulyka. (Bocsássa meg, nagysád, önkéntelenül szaladt ki
 3  II,  7  |           meglepetve. - Csak aztán nagysád ne unja magát.~- Már elõre
 4  II,  72 |          szájába adott szavakkal: »Nagysád! az egész kerület lábainál
 5  II,  72 |        névjegyére írja: »Köszönöm, nagysád, angyali szívének rám pazarolt
 6  II,  72 |    Lehetetlen!~- Meg fog gyõzõdni, nagysád.~- De hát semmi áron sem
 7  II,  83 |           udvarlóját az asszony.~- Nagysád csodálkozik azon? Ön után
 8  II,  88 |            ázva.~- Át akar öltözni nagysád? - kérdé a pincér, ki szobát
 9  II,  88 |       mondám kérdõleg.~- Nos, mert nagysád csuromvíz...~- Igaz, egy
10  II,  109|          hogy...~- Csak folytassa, nagysád.~- Hogy ön nem olyan szomjas,
11  II,  135|        Különösen a zuhany... ugye, nagysád?~- Hogy tudod?~- Hát iszen
12  II,  135|            voltam... Úgy nézett ki nagysád, mint egy angyal. Oh, ha...~-
13  II,  135|          derékfûzõt.~- Mit gondol, nagysád?~- No, ne morogj! Hozd elõ
14 III,  32 |       foglalni.~- Akkor vakon is a nagysád pártján vagyok.~- Tehát
15  IV,  51 |       lehetetlen!~- Vagy megfizeti nagysád a kétezer forintot.~- Én?
16  IV,  131|          tudnak fõzni. Higgye meg, nagysád, hogy jó paradicsommártást
17  IV,  131|            szolgabíró.) Higgye meg nagysád, a hit lelki szükséglet,
18  IV,  131|         vigasza volt. Képzeljen el nagysád egy szegény ókori perzsa
19  IV,  131|             És manapság, higgye el nagysád, manapság is a hit a legnagyobb
20  IV,  131|     csapások idején. Majd meglátja nagysád, hogy fölmegy megint a vallás
21  IV,  146|       szemtelenség ez?~- Bocsánat, nagysád - felelé Korongi könnyed
22  IV,  152|         egy galamb.~- Kirõl beszél nagysád?~- Hát a kedves nejérõl.~-
23  IV,  152|           kedves fitos orrocska…~- Nagysád, az istenért!~- Ugyan, ugyan!