Rész, Fejezet

 1   1,  16|        csak mégis elmondom, hogy Mihályi Pál uram megyei esküdt éppen
 2   1,  16|     lázadás, hehehe« - nevetgélt Mihályi uram a markába, mikor végigkocsizva
 3   1,  16|     völgyben, mely szép, de vad. Mihályi ügyelt fel mindenre. Nemzetiszín
 4   1,  16|         hintó-hágcsónál nemzetes Mihályi Pál uram, s így szólott
 5   1,  16|          meg! De ki hitte volna?~Mihályi az öklével fenyegetõzött:~-
 6   1,  16|         bánták valami nagyon, de Mihályi jó kedvvel feddette õket,
 7   1,  16|       gyõzõdve hûségtekrõl.~Majd Mihályi felé fordult:~- Jegyezd
 8   1,  16|  kézmozdulattal intett távozást.~Mihályi uram sopánkodva mondá a
 9   1,  16|          lelkem, nekem egy bõrt!~Mihályi uram megelégedetten dörzsölgette
10   1,  16|  Mindjárt, mindjárt! - tuszkolta Mihályi gyöngéden kifelé.~- Könnyû
11   1,  16|            A mindenütt jelenvaló Mihályi hol elszaladt, hol odaszaladt
12   1,  16|            No, mi az? - riadt rá Mihályi. - Mikor maga köhög, az
13   1,  16|          valók) eléje toppantak. Mihályi el akarta õket ûzni, de
14   1,  16|        eklézsiának egy harangot.~Mihályi megrezzent a Tahó névnél,
15   1,  16|         száz delejes szem vonta.~Mihályi mellette poroszkált, s megelégedett
16   1,  16|           világosítá föl nevetve Mihályi.~De különben is másfelé
17   1,  16|      bent a hosszú pillák alatt.~Mihályi megfogta az izzó kezet.~-
18   1,  16|          ebédel egyébiránt õ is, Mihályi is, de külön asztalnál.
19   1,  16| edényeket mosogatták a pataknál; Mihályi uram ott legyeskedett körülöttük.
20   1,  16|          elmondta amit tudott, a Mihályi, Peléczi szereplését, mindent,
21   1,  16|   lehetett, akire pallos vár. De Mihályi Pál is alighanem megrövidül
22   1,  16|          azon felül is valami.~- Mihályi hitvány ember volt mindig,
23   1,  16|        folyt a vizsgálat, a pör (Mihályi meg is szökött idõközben),