Rész, Fejezet

 1  IV,  79 |             ín kedves barátommal, a Majláth Gyurival és Szemere Bercivel.
 2  IV,  127|       Annának keze révén jött a vár Majláth István birtokába.~Nyugtalan
 3  IV,  127|          Nyugtalan lelkû ember volt Majláth István. Zápolya õt és Balassa
 4  IV,  127|            erõs volt, nevetve hányt Majláth fittyet az ötezer ostromlónak.
 5  IV,  127|       Kegyelmet kért. Meg is kapta. Majláth ellenben azt üzente dacosan:~-
 6  IV,  127|   Szászsebesen, 1540. július 21-én. Majláth határozott szerencsében
 7  IV,  127|        béget, az izgága fõúr ellen. Majláth ismét behúzódott az õ »Fa-garasába«. (
 8  IV,  127| elárulásokban. Bala bég minduntalan Majláth István uramról tudakozódék
 9  IV,  127|         neked bizalmasan megmondom, Majláth István uramból én erdélyi
10  IV,  127|         vele négyszemközt beszélni, Majláth megindítá az alkudozást
11  IV,  127|         Kész vagyok elmenni - üzené Majláth -, de mivel biztosítasz,
12  IV,  127|         alkoránra tett két ujjal, a Majláth két követe, Horváth Péter
13  IV,  127|           szent szakállára, hogy én Majláth Istvánt, míg ez a nap az
14  IV,  127|       Július 22-én elhagyta a várat Majláth. A hídon ott várta a négy
15  IV,  127|         kócsagos turbánokban.~Mikor Majláth kijött a kapun, azok egyenként
16  IV,  127|            kapu becsapódott utánuk.~Majláth gyors léptekkel sietett
17  IV,  127|             valahányszor közbeszólt Majláth, hogy »térjünk a tárgyra,
18  IV,  127|             két csausz, és lefogván Majláth István uramat, kezdték kedélyesen
19  IV,  127|              Hát a kezesek? - hörgé Majláth.~- Azok bizony egyszerû
20  IV,  127|        búsulni.~Így jutott fogságba Majláth István, ott is halt meg
21  IV,  127|             évtized múlva egy másik Majláth István támadt Békés Gáspárban,
22  IV,  127|         Fogaras enyém lesz egykor.« Majláth István fia, Majláth Gábor
23  IV,  127|        egykor.« Majláth István fia, Majláth Gábor ült akkor benne.~Békés