Rész, Fejezet
1 1, 1 | módon, felpattan a tüzes fakó hátára, mígnem végképp elnyeli
2 1, 1 | istállóba, kivezette a legszebb fakó lovat, felnyergelte annak
3 1, 1 | elszáguldott.~- Gyü, te fakó!… köd elõttem, köd utánam!…~*~
4 1, 1 | be a falu közepére, egy fakó felföldi szekéren s kinek
5 1, 2 | szilajat vág oldalbordájára a fakó lónak, hogy ha esze volna,
6 1, 9 | Montoin kisasszony, egy fakó orlean ruhában jár Franciaország
7 1, 9 | dolgot, ami már annyira fakó lett a Chalupka emlékezetében,
8 1, 15 | Kristóf »Bóra« nevû híres fakó lován, a király meztelen
9 1, 15 | tán vissza sem adnak.~A fakó szekér végigdöcögött a rossz
10 1, 16 | ekképpen:~A nevem Tahó,~A lovam Fakó,~A lányom Kató,~Kendnek
11 1, 16 | kádencia egyszerre, a Kató és a Fakó.~Dühöngött, káromkodott,
12 1, 16 | is megismersz, öregem?« A Fakó nyerített az istállóban,
13 1, 25 | fakóra!~Mondják, hogy egy fakó kancán harcolta végig a
14 1, 26 | elmerülten egy, az ajtóban álló; fakó arcú sovány vénasszonnyal.~-
15 1, 30 | elmerülten egy az ajtóban álló, fakó arcú, sovány vénasszonnyal.~-
16 1, 31 | nehéz zsákokat emelnek a fakó szekérkérõl és nagy óvatosan,
17 1, 34 | Abban kotorászott jó sokáig fakó papír-paksaméták közt. Lõrinc
18 II, 4 | ahol elhagyta: »Nem akar a fakó lovam legelni«, mire aztán
19 II, 7 | nézve szõke vagyis inkább fakó volt, melyhez nagyon jól
20 II, 69 | úrnak, hogy most már eb ura fakó, õ bizony kihagyja a megemésztendõ
21 II, 72 | felütötte nagy, idomtalan, fakó fejét, s zavaros szemeivel
22 II, 108| mely az arcot csapkodja, a fakó szürkeség a természetben,
23 III, 126| Sohasem beszéltem vele. Nem fakó ügyvédbojtár kellett annak,
24 IV, 10 | Egy fényes angyal, egy fakó asszony és egy borzalmas
25 IV, 57 | Szontágh Márton szerény, fakó arcán gúnyos mosoly tûnt
26 IV, 127| összeütött.~- Eb ura vagy, fakó! - szólt vissza Miczbán
27 IV, 127| fejérõl a sisakot s még fakó színû hajából is szelt le
28 IV, 136| porfelhõjében az egész vonalon fakó fogatok rohannak, riasztó
|