Rész, Fejezet

 1   1,  25|      nevezetes, hogy a feleségén, Fanny grófnõn kívül senki sem
 2  II,  46|           ÉS ALANT~1877~Beszélyke~Fanny szegény leányka volt. Szép
 3  II,  46|          barátai. És kik voltak a Fanny barátai? A budapesti utcagyerekek.
 4  II,  46|      délbe, hol éri őket az este. Fanny maga is szegény volt, de
 5  II,  46|  foglalkozott.~Jakabnak hítták, s Fanny iránt, mint minden környékbeli
 6  II,  46|           az illető, akitől akar. Fanny is jó szívvel viseltetett
 7  II,  46|          néni révén otthon, ki ha Fanny jobb üzletet csinált, egy-egy
 8  II,  46| uraságoknak megkínálni cikkeiket. Fanny mindig többet árul, mint
 9  II,  46|      visszajáró összeget. Azért a Fanny jó leány marad, nem bízza
10  II,  46|          komornájával s egyenesen Fanny és Jakab felé irányozza
11  II,  46|           felé irányozza lépteit.~Fanny felüti szõke fejét, de csak
12  II,  46|          vegyek tõled, gyermekem?~Fanny megremeg és elszédül a meglepetéstõl.
13  II,  46|           én portékám... - hebegi Fanny kis arcát bámulattal fordítva
14  II,  46|         kotorászni kezdett benne. Fanny szíve nagyot dobbant e szavakra,
15  II,  46|           gazdag lettem - sóhajtá Fanny egy bábu-kirakat elõtt bámészkodva.~
16  II,  46|       szólítá meg a síró asszonyt Fanny, szinte megszégyellve, hogy
17  II,  46|       isten szerelmeért! - kiálta Fanny elsápadva. - De hát mi baja
18  II,  46|         van annyi pénzem - kiáltá Fanny örömmel, kivéve a szerény
19  II,  46|      szaladni derekasan.~Alighogy Fanny távozott, kopogtatás hallatszék
20  II,  46|           E pillanatban lépett be Fanny az orvossággal, kipirulva
21  II,  46|       jöjj át nagynénédhez velem.~Fanny megdöbbent.~Azt hitte, hogy
22  II,  46|          igen durva lenne hozzám.~Fanny sírva fakadt.~A báróné lehajolt
23  II,  46|       lakni, s oskolába járatlak.~Fanny most meg már éppen nem bírt