Rész, Fejezet

 1   1,  31 |      jobban kétségbeesett és már ezerszer megsajnálta, hogy nem ment
 2   1,  34 |          kérdé a bíró Bloktól.~- Ezerszer.~- No, lássa, Apró - szólt
 3  II,  4  |        Soká beszélgetett velünk, ezerszer is elmagyaráztatván magának,
 4  II,  6  |          én téged! Még százszor, ezerszer jobban! Oh, miért is szeretlek
 5  II,  7  |     kalandosabb epizódokat? Nem, ezerszer nem! Hiszen Melanie-t nem
 6  II,  11 |    szabdalva, jobban fájtak neki ezerszer, mint magának Iván hercegnek.~
 7  II,  11 |          mely oka volt nekik, és ezerszer átkozott az a kéz, mely
 8  II,  22 |         asszony kijár a sírra és ezerszer elmondja:~- Nem kelmed volt
 9  II,  36 | ordítottam fel s téptem magamat, ezerszer és ezerszer vizsgálva át
10  II,  36 |      téptem magamat, ezerszer és ezerszer vizsgálva át zsebeimet.
11  II,  71 |          seb folyton vérzett, és ezerszer megátkoztam szegénységemet,
12  II,  99 |           Kedvese utolsó levelét ezerszer és ezerszer olvasta, külön
13  II,  99 |       utolsó levelét ezerszer és ezerszer olvasta, külön minden sorát;
14  II,  127|           Kedvese utolsó levelét ezerszer és ezerszer elolvasta, külön
15  II,  127|       utolsó levelét ezerszer és ezerszer elolvasta, külön minden
16  II,  134|        börtönben, gazember... ha ezerszer a császár embere vagy is.
17 III,  32 |   könnyek és a doktor barátsága? Ezerszer elmondott dolgok ezek -
18 III,  43 |          összeszidja gondolatban ezerszer: Hol késik? Mért nem jön?
19  IV,  53 |    kiállítási sorsjegyük kijött. Ezerszer megnézték, ha nem álmodnak-e.
20  IV,  72 |       Elolvastam én azt a cikket ezerszer is s úgy tudtam a hegyaljai
21  IV,  95 |       Így múlt el öt év, azalatt ezerszer csordult ki az anyai szív
22  IV,  117|        okos, szerény és elõkelõ.~Ezerszer elgondoltam magamban: tán
23  IV,  142|     Dõreség! dohogta Klamarik úr ezerszer egy nap, de azért a verejték