Rész, Fejezet

 1   1,  14|            És ki õ voltaképpen?~- Esre egy génuai kereskedõnek
 2   1,  14|        leány döntsön vitánkban.~- Esre már döntött - mondá Albertus
 3   1,  14|       megrakva. - Ez, barátom, az Esre hozománya, ezt át kell adnom:
 4   1,  14|       vannak és értékes szövetek. Esre gazdag leány, a leggazdagabb
 5   1,  14|      veled, Balduin, isten veled, Esre! Legyetek boldogok egymással!~
 6   1,  14|          rám ösmer-e Balduin? Hát Esre? Nem fognak-e kikergetni,
 7   1,  14|      keresem föl a Balduin házát. Esre ne tudjon róla. Megölne
 8   1,  14|           róla. Megölne a szégyen Esre elõtt. Kihívatom Balduint
 9   1,  14|       magában: »Ezt még a szegény Esre hímezte! Akkor még boldog
10   1,  14|          van.~- Ugyan, ugyan! Hát Esre? Neked élned kellene Esre
11   1,  14|         Esre? Neked élned kellene Esre miatt.~- Esre… Esre… - motyogta
12   1,  14|       élned kellene Esre miatt.~- Esre… Esre… - motyogta Balduin
13   1,  14|       kellene Esre miatt.~- Esre… Esre… - motyogta Balduin álmatag
14   1,  14|          a kerten keresztül, mert Esre ott szokott üldögélni ilyenkor
15   1,  14| félénkségével.~Csakugyan ott ült. Esre ült a lugasban, háttal feléjük.
16   1,  14|      hátulról.~- Balduin! - mondá Esre. - Rád ösmerek a tenyeredrõl.~-
17   1,  14|          A leendõ férjed van itt, Esre!~- Albertus! - sikoltott
18   1,  14|         Albertus! - sikoltott föl Esre, kitépve magát Balduin kezébõl,
19   1,  14|        isten! - rebegte Marosini.~Esre ránézett azokkal a nagy
20   1,  14|       olyat, mint a nápolyi volt. Esre olyat akart.~Hogy a kalitka
21   1,  14|          letépnem nem szabad.« Az Esre vagyonáról is számot adott:~-
22   1,  14|           elbeszélésnek vége van. Esre és Albertus visszakerültek,
23   1,  14|        fölfordult volna a csónak. Esre - …akarom mondani Eszti,