Rész, Fejezet

 1   1,  3  |    volt.~- Ah! Hiszen ez az én emberem. Nem tudja, mit keres itt? -
 2   1,  4  |      vicispánságra már van egy emberem, kinek szavamat adtam, -
 3   1,  18 |      fickó a Szurina, aztán jó emberem. Nem bánt az minket, hidd
 4   1,  20 |      és összevissza csókolta: »Emberem vagy, Pista. Csakhogy itt
 5   1,  27 |       mögött, a gödrökben, egy emberem bent van a kápolna belsejében,
 6   1,  27 | azonban a nádasnál hagytuk két emberem õrizete alatt.~- Ugyan kérem,
 7  II,  7  |        el is sápadt erre az én emberem, mint a fal.~»Diable! Mit
 8  II,  62 |      néztem, kapitány, s az én emberem.~Azzal utána kiáltott.~-
 9  II,  67 |    öröm lázától. Ah! Ah!~Az én emberem be nem várta szavaim végét;
10  II,  67 |        én kopasz, szürke szemû emberem~Fölszisszentem. Minden világossá
11  II,  70 |    Ösmeri ön a férjet? - hörgé emberem, és arca elkékült.~- Hogyne!
12  II,  70 |        Az én apró szürke szemû emberem erre nem mondott sem igent,
13  II,  70 |      az - én apró szürke szemû emberem lép ki dúlt, kétségbeesett
14  II,  75 |  Elkezdõdött a harc. Az én két emberem farkasszemet nézve ült egymás
15  II,  76 |           Hogy?~- Nincs.~Az én emberem erre felemelkedett székérõl
16  II,  81 |    Hangosan elkacagtam magam - emberem pedig hangosan káromkodott.~
17 III,  100|        itt magát?~- No - szólt emberem pislogva -, maga az, Titli?~
18 III,  118|        azért tette, hogy az én emberem hozza rendbe az aktáit.~-
19  IV,  13 |    jött, s az én szerencsétlen emberem most már rimánkodásra fogta
20  IV,  52 |           Hol szerezted?~- Egy emberem van, egy ex-takács, annak
21  IV,  106|        az volt nekem a legjobb emberem, aki tolt fölfelé. De úgy
22  IV,  132|     tréfálkozó csintalan az én emberem, míg az irháját bírja. Hiába
23  IV,  132|       minden rendben volna, az emberem sem nyomná most az ágyat,