Rész, Fejezet

 1   1,  2  |       Ruzsicsekkel?~- Igenis, nekem, csókolom kezét-lábát! Régi, nagyon
 2   1,  2  |        méltóztatik. Ajánlom magamat, csókolom kezét, lábát!~Azzal kiment
 3   1,  9  |            pedig azt mondta: »Kezeit csókolom«.~No, de zavara végre is
 4   1,  27 |              szeretním kezsit, lábát csókolom, mikor úgy szeretem, mintha
 5   1,  27 |             már igazs, kezsit, lábát csókolom, mert ha ílne, most is õ
 6   1,  27 |            mint a friss bimbóhajtás, csókolom kezsit, lábát, jaj, fújja
 7   1,  27 |             egymásnak, kezsit, lábát csókolom…~- Miféle lakók?~- Teszem
 8   1,  32 |           méltóságos báró úr, kezeit csókolom.~- Milyen kövérek!~- Maradhatósak,
 9   1,  35 |            Mivel szolgálhatok, kezit csókolom.~- Tudna-e maga nekem öreg
10  II,  6  |           várta.~Zemák bácsi »kezeit csókolom«-mal odajárult hozzá, megfogta
11  II,  60 |        házbérrel.~- De nagyságos úr, csókolom a kezét, az egy nagyon becsületes
12  II,  60 |         Katica. No, gyere csak, hadd csókolom meg a homlokodat, te árva
13  II,  60 |            csalóval?~- Nagyságos úr, csókolom a kezeit, nagyon beteg e
14  II,  82 |           küldjön és el ne felejtse.~Csókolom számtalanszor...~Lala.«~
15  II,  95 |              Klárikát magához vette, csókolom érte kezét, lábát, áldja
16  II,  123|             megjött?...~- Megjöttem, csókolom kezét-lábát...~- No, hát
17 III,  16 |             cselekednem, kezét-lábát csókolom?~- Lakik itt a Vas utcában
18 III,  50 | örökkön-örökké, ha csak én magam nem csókolom le piros szája környékét…~…
19 III,  102|            ha gondoltam; kezét-lábát csókolom alázattal a nagyságos kisasszonyoknak.~-
20 III,  114|             vagyok, Máli néni, kezét csókolom.~- Mi lelte, hogy olyan
21 III,  114|             hát, asszonynéni, kezeit csókolom.~- Igen, igen, menjen és
22  IV,  77 |              aztán?~- A többi aztán, csókolom kezeit, az én gondom.~…A
23  IV,  118|              Megjött az éjjel, kezét csókolom, telegráfon. Bizony nagy