Rész, Fejezet

 1   1,  13 |    kutyát, ahol éritek! Márta, Zsuzska!~Biztatta a két harcias
 2   1,  18 |       elmúlt…~- Most itt van a Zsuzska is.~Péter úr felemelte lehorgasztott
 3   1,  18 |    piszkálnak fel.~- Itt van a Zsuzska. Hogy itt van a Zsuzska?~
 4   1,  18 |        Zsuzska. Hogy itt van a Zsuzska?~És csak egyre csóválta
 5   1,  18 |        különös, hogy itt van a Zsuzska!~Üde levegõ áradt be a nyitott
 6   1,  18 |  letûnt ifjúkorba, mikor még a Zsuzska hajfonatából jött ez és
 7   1,  18 |       no. Hát igazán itt van a Zsuzska?~Aztán nagyot rázott magán,
 8   1,  18 |       nyitva maradt.~Hogy ez a Zsuzska… a Zsuzska! Az a szép cukros
 9   1,  18 |   maradt.~Hogy ez a Zsuzska… a Zsuzska! Az a szép cukros baba,
10   1,  18 |   figyelmezteté Borcsányi -, a Zsuzska alig hall valamit! (És a
11   1,  29 |     kicsi, piros szobaleány, a Zsuzska, aki akkor itt sürgött-forgott
12   1,  29 |    benyelni az egész látványt. Zsuzska moja, dusa moja! Hogy veszi
13   1,  29 |        az ajtót.~- Vendég van, Zsuzska.~Ezzel kettõt vagy hármat
14   1,  29 |     tüzet piszkálva várta, míg Zsuzska kijön. Szeretett volna vele
15   1,  29 |       ott, amikor végre kijött Zsuzska. No, ugyan soká volt odabent.
16   1,  29 |   körmödre ütök - durcáskodott Zsuzska, s egyszerre három lépcsõt
17   1,  29 | báránya, könyörögj érettünk!~A Zsuzska nagy fölénnyel mosolygott,
18   1,  29 |      vagyok«, gondolta magában Zsuzska.~S odavezetvén õt az ágyhoz
19   1,  32 |     mert mikor a szép Koleszár Zsuzska valahogy odatántorodott
20   1,  34 |         Apró István. Te pedig, Zsuzska fiam, eredj most egyenest
21  IV,  39 |        Tiszovnikra.~El is ment Zsuzska, meg is jött, hogy azt mondja,
22  IV,  148|  lencsefõzelék mellé, melyet a Zsuzska szolgáló fõzött hús, szalonna