Rész, Fejezet

 1   1,  1  |            kétségbeesett tusában. Zavart kiáltások, pokoli lárma,
 2   1,  3  |   emelkedik, a szemek kinyílnak s zavart tekintettel keresnek valamit,
 3   1,  9  |            hogy nagyon esetlen és zavart volt, bemenet fejét beleütötte
 4   1,  9  |         hasznát venni az eszének, zavart, szórakozott lett. Végre
 5   1,  13 |          ötölt-hatolt, láthatólag zavart lett, ha kérdeztük.~Átláthatatlan
 6   1,  14 |          a rózsa, kigyúlva, Péter zavart, az abrosz le van csúszva,
 7   1,  19 |         történt. Azaz, hogy ez se zavart meg semmit, mert az öreg
 8   1,  19 |       Inkább, inkább… az urammal.~Zavart volt, azt se tudta, mit
 9   1,  20 |           engedelmeskedett; olyan zavart volt a feje, oly kuszán
10   1,  20 |         Sápadt volt az arca, némi zavart lehetett rajta észrevenni.~-
11   1,  24 |           tengermormogás-féle zaj zavart, mely a meglepetést jelzi.~-
12   1,  28 |       kiérteni bizonyosra ebbõl a zavart elõadásból, hogy a kis Misica
13   1,  32 |       Higgye meg, higgye meg, oly zavart a fejem.~S ösztönszerûleg
14  II,  34 |     fognak találni, a legkevesebb zavart sem árultam el. A hivatalnokok
15  II,  36 |     mindenkor, melyet egyszer sem zavart meg semmi; mindamellett
16  II,  72 | Egyébiránt amint akarja ön.~Miksa zavart tekintete önkéntelenül odatévedt
17  II,  114|        aléltságomból a levélhordó zavart fel.~- Cséry István! - kiáltá
18 III,  19 |          megy ki a boltból. Olyan zavart, hogy a kirakatba akar nyitni.~
19 III,  87 |           hát minek mégy még el?«~Zavart fejemnek köszönhetem, hogy
20  IV,  3  |           neki készülne iramodni, zavart tekintete, piciny lába,
21  IV,  152|          Mérges, nagyon mérges és zavart lehettem, mert köszönés
22  IV,  152|   vádlottól s egypár oly különös, zavart megjegyzést tettem, hogy