Rész, Fejezet

 1   1,  14|    Celini Marius volt akkoriban Verona fõbírája; nagy tekintélyû
 2   1,  14|   Truxnak:~- Ím, tedd azt, amit Verona rendelt és parancsolt!~A
 3   1,  14|    fölemelkedett Celini Marius, Verona fõbírája, a helyén, s fehércsontú
 4   1,  14|     fejét, s így szólt:~- Igen, Verona bírái. A gyilkos én vagyok.
 5   1,  14|       át Pizo és tedd azt, amit Verona rendelt és parancsolt.~De
 6   1,  14|       hátravetvén, így szólt:~- Verona bírái! Nagytekintetû, kegyelmes
 7   1,  14|  ablakon, elbújva a sírok közé.~Verona fõbírája jóváhagyólag integetett
 8   1,  14|        Szentlélekisten nevében! Verona polgárai! (S itt még jobban
 9   1,  14|    törõdj a ruhával. Ostobaság. Verona leggazdagabb embere úgy
10   1,  21|       Nagy Antal, én pedig Nagy Verona. Az apám csõsz most a Pityben,
11   1,  21|        volt ezelõtt két órával.~Verona halotthalvány lett, reszketni
12   1,  25|    szoptatósdajka. Hát él még a Verona? Ki hitte volna? No, ugyan
13   1,  31| incselkedõ hangon.~- Nem tudom, Verona, semmit se tudok.~- Hát
14   1,  31|      feleségemet. Neve Lehoczky Verona.~A kántor halkan fickándoztatta
15   1,  31|         elméje elõtt a rímeket: Verona, borona, zenebona, hona.~
16   1,  31|      Kupolyi Józsefné, Lehoczky Verona,~Parászka községnek nemzetes
17   1,  31|        azt, de nem lehetett.)~- Verona, Verona - nyögte csöndesen,
18   1,  31|        nem lehetett.)~- Verona, Verona - nyögte csöndesen, bágyadtan.~
19   1,  31|     szólt:~- Igazságtalan vagy, Verona, ha azt hiszed, hogy rólad
20   1,  31|         éjjel-nappal, hidd meg, Verona, és bizonyságom rá, hogy
21   1,  31|   búcsúzás?~- A verseket értem, Verona; ha hallottad volna, hogy
22  IV,  45|       sok megrendelés a nyakán. Verona pedig betegeskedett.~- Majd