Rész, Fejezet

 1   1,  1  |     mondója vagyok, öcsém, hogy az Úristen nem azért teremtette az
 2   1,  3  |            szabályzatot alkotta az úristen számára, hogy azon ember,
 3   1,  3  |            mert a hatodik napon az úristen nem teremtett semmit, miután
 4   1,  3  |           elhatároztam, hogy ha az Úristen visszaadja kendnek legdrágább
 5   1,  12 |         hítták a fiatalabbikat. Az úristen azonban megszerette, magához
 6   1,  18 |          bizony soványkák. Maga az Úristen is csak minden negyedik
 7   1,  19 |             Menyülés, menj helyre,~Úristen, vidd helyre!«~Az ezredes
 8   1,  19 |             Menyülés, menj helyre,~Úristen, vidd helyre!«~S ekkor hirtelen
 9   1,  26 | tisztelendő Blahunka János urat az úristen sokáig éltesse. (Zajos tetszés.)~-
10  II,  30 |        erõsen fohászkodik, hogy az Úristen tegyen ez egyszer csodát
11  II,  85 |           tót diákból egyenesen az úristen szolgálatába jut, pláne
12  II,  106|           örökkön-örökké, ahogy az úristen ide teremtette.~Ki azzal
13  II,  122|            legalább azt engedné az úristen, hogy az én borotvám járjon
14 III,  2  |           kuncsaftja, csak maga az Úristen.~Lusta volt az öreg. Ha
15  IV,  2  |           nyilatkozott:~- Mikor az Úristen a Bánátust teremtette, hát
16  IV,  84 |       rendeletre, könyörgöm hozzád Úristen!~ ~TEGYE BE A BANKBA~1886~
17  IV,  86 |           mi az indorsata rá?~- Az úristen - mint biztos forrásból
18  IV,  131|    amelyeket kedveért teremtett az úristen. Õ még az élettel sem elégszik
19  IV,  133|         Mit, hogy nem tud lõni? az Úristen is csak egy kicsikét tudhat
20  IV,  142| vállvonogatva: »Azzal locsolgat az Úristen, amije van.«~Mire aztán
21  IV,  149|           embernek szánta volna az Úristen.«~Belátta ezt talán a férje
22  IV,  149|         asszonynak szánta volna az Úristen.«~Ahol csak megfordult,