Rész, Fejezet

 1   1,  12 |       kapóra egy szép fiatal nemes úrfi, aki a végzetes pillanatban,
 2   1,  12 |            nevetett fel a kedélyes úrfi. - Hát egy kontraktust ad
 3   1,  12 |        tetszik, nagyon sajnálja az úrfi, talán valami atyafia?~-
 4   1,  14 |       rárontott Altorjayra.~- Nos, úrfi, mi lesz most? Ami megtörtént,
 5   1,  27 | szekretárius volt akkoriban a báró úrfi mellett künn Saulneban,
 6  II,  30 |         hát magát mi lelte, Károly úrfi, hogy olyan szomorú, mintha
 7  II,  48 |         fiú lett belõle, valóságos úrfi. Csak úgy lóhátról beszélt
 8  II,  84 |           hogy ugyancsak akarja az úrfi, hogy ne haljak meg?~- Hogyne
 9  II,  84 |   borjúistrángot. Mert hej, lelkem úrfi, mikor én a maga bátyjával,
10  II,  114|         azzal jött vissza, hogy az úrfi nagyon csodálkozott, de
11  II,  134|          akarta akadályozni, de az úrfi felvilágosította, hogy kipróbálja
12  II,  140|           törülköznék utána. És az úrfi! Kétségtelen, hogy az õ
13 III,  1  |        hozzá.~- A lány nem számít, úrfi, annak ha jut valami, úgy
14 III,  1  |           Tán a környékbõl való az úrfi? ha meg nem sérteném a kérdezõsködéssel.~-
15 III,  3  |       Hiába ellenzi ön - mondta az úrfi -, Terka engem szeret, a
16 III,  19 |      tündérteremben.~- Mi tetszik, úrfi? - kérdi a fényesruhájú
17  IV,  101|      otthagyta a principálist, Pál úrfi is legott ráért édesanyját
18  IV,  127|           alatta.~Ekkor maga Simon úrfi ült nyeregbe, s fél óráig
19  IV,  133|     befutott az udvarunkra.~- Jaj, úrfi, úrfi, ha istent ösmer!~-
20  IV,  133|           udvarunkra.~- Jaj, úrfi, úrfi, ha istent ösmer!~- Nagy
21  IV,  146|       Korongi.~- Hát a pap, meg az úrfi és a köhögõs öregúr?~- Nem
22  IV,  151|   húzogatja a kabátomat: »Gyerünk, úrfi, gombát szedni.«~A cseléd