Rész, Fejezet

 1   1,  13 |           annak a karját érintve rút fejével, a nyitott ablakhoz
 2   1,  18 |          érni.~Plange úr tömzsi, rút ember volt, ritka, vörös
 3   1,  31 |         kántor (Simovics Sámuel) rút ember volt, bandzsal, bibircsókos,
 4  II,  6  |           Aztán az arca sem volt rút, egy kis kósza himlõ egészen
 5  II,  33 |           Már egy szó mint száz, rút biz itt a nõ mind, értve
 6  II,  46 |         jó szívvel viseltetett a rút, veres hajú fiú iránt s
 7  II,  74 | becsmérelni való. Ha nagy is, ha rút is, jó helyen szagolja a
 8  II,  117|      elfelejtette az ember azt a rút szõke szakállát.~Még otthonról
 9  II,  125|         most haladtunk, nem volt rút, hasonlított azokhoz, melyeket
10  II,  137|     gyöngéden, midõn fésületlen, rút fejét egyik kufferjére hajtotta.~-
11 III,  1  |        laknak?«~A vidék kietlen, rút, az idõjárás mostoha.~A
12 III,  2  |         A maga dolgát nem bánná, rút is, púpos is, hasznát se
13 III,  3  |         a marjalaki grófnõ olyan rút volt, mint az éjszaka, Filcsik
14  IV,  69 | csodálkozástól.~A szép Bulykainé rút volt, de milyen rút!~Csontos,
15  IV,  69 |    Bulykainé rút volt, de milyen rút!~Csontos, szögletes arcában
16  IV,  69 |   magamban: hiszen az igaz, hogy rút, de végtelenül okos.~Ezalatt
17  IV,  88 |       szólt:~- A leány nem éppen rút… hm, nem volna ellene valami
18  IV,  120|   kezdjek én ezekkel? Egy részök rút volt, más részök beteg volt.
19  IV,  128|         volt lelke elvenni ezt a rút jószágot… De hát jöjjön
20  IV,  128|       közömbös volt rám nézve. A rút Katkai Pálné gyújtotta meg
21  IV,  142|          de az csak rázta a nagy rút fejét.~- Nem adom a lovat
22  IV,  145|      amire Hasszán elszomorodék, rút, bozontos fejét lehajtotta