Rész, Fejezet

 1   1,  4  |          az õszi a beteg ember mosolya.~A késõi szerelem tehát -
 2   1,  16 |     szeme, mint a sasé, édes a mosolya, mint az ákácméz.~(Hm, ez
 3   1,  19 |       hasonlít. Ugyanaz a szûz mosolya az égnek mind a kettõ.~Az
 4   1,  24 |   rajta. Ez volt talán az elsõ mosolya a koszorú alatt.~Aztán,
 5   1,  27 |     láttál, mert minden szava, mosolya, piros szájának mozgása,
 6  II,  2  |    szemben sem hagyja el vidám mosolya, akkor is egyre pattognak
 7  II,  6  |     székén és sem menyasszonya mosolya, sem a közönség derült hangulata
 8  II,  22 |       lenne, kinek egy bágyadt mosolya, egy komor szempillantása
 9  II,  51 |        a másikba költözik. Még mosolya is van, melyet itt hagyjon
10  II,  51 |    életkedve, gondtalansága és mosolya, újra a régi vidám fickó
11  II,  72 |      biztató napsugár jótékony mosolya, tápláló reménynek üdítõ
12  II,  99 |     hoz?~A hideg ajkak bágyadt mosolya olyan lett, mintha valami
13  II,  100|     amint a köszönést fogadta, mosolya, mely ajka körül megjelent,
14  II,  113|       lobogtat, arcán a diadal mosolya virít.~- Gábor, édes Gáborom!...
15  II,  127| magával?~A hideg ajkak bágyadt mosolya olyan lett, mintha valami
16 III,  1  |       Krisztina mosolyogva, de mosolya erõltetett volt és színtelen.~-
17 III,  19 |  utolsó vidám szava, az utolsó mosolya. Midõn a barlangból kijöttünk,
18 III,  19 |    Mert a gyermekkor sóhaja és mosolya édes testvérek… ugyanazon
19 III,  102|       egy karszékbe. Ez az egy mosolya kifárasztott. Valami sajátos
20 III,  110|  szemei bágyadt fényben égtek, mosolya is olyan fájó bánatos volt,
21  IV,  123|        a rakoncátlan pajkosság mosolya helyett a honatyai kötelesség
22  IV,  131|       Mária mosolygott, s az õ mosolya olyan volt, mintha a napfény