Rész, Fejezet

 1   1,  1  |        lelketreszkettetõ szomorú méla dallamból, egyet nyög -
 2   1,  9  |      mint távoli zsongás, lassú, méla zeneként hatottak félálomban
 3   1,  11 |         Apolka - szólt szelíden, méla rezgéssel hangján -, elférünk
 4   1,  12 |       nyájasak voltak, de valami méla bánat mindig ott ült az
 5   1,  14 |         vérvörös egével, bûbájos méla csendjével, midõn a falombok
 6   1,  14 |       föl itt is ott is szomorú, méla hangon.~És széledezni kezd
 7   1,  14 |         a temetõ sírhantjai közt méla zefir fújdogál (ne nevessen,
 8   1,  16 | napról-napra fehérebb lett, nagy méla szemei egyre bágyadtabbak.
 9  II,  6  |      égen egyszerre becserélné a méla holddal.~- Nem igaz. Legalább
10  II,  108|      terhes a levegõ. Titokzatos méla suttogás kél, mintha az
11  II,  116|        elég volt egyszer nézni a méla, elbámészkodó gyermeki szemekbe,
12  II,  129|         A gyermek ránézett nagy, méla kék szemeivel, összeráncolta
13  II,  136|            mondja az öregasszony méla, tört hangon. Kisírt szemei,
14 III,  1  |      völgyig õ az egyedüli úr. - Méla furulyaszó egymásnak adja
15 III,  1  |          rezegtet meg titokzatos méla harmóniában.~Ha meg tudná
16 III,  1  |           neki ébren kell lenni. Méla csend ül a tájon. Az öreg
17 III,  50 |       nyomok után.~De a kis lány méla nézését még mindig éreztem,
18 III,  95 |         E történelmi pillanatban méla csend támadt. Valaki halkan
19  IV,  5  |      szép kis szarvaival, szelíd méla tekintetével. (Szép egy
20  IV,  45 |         madár dala csattogott, s méla zúgás hangzott a titokzatos
21  IV,  101|  olyankor mutatkozott rajta az a méla levertség.~Az édesanyja
22  IV,  125|    szelíden belevegyül a prücsök méla cirpelésébe.~Csak a nagyobbik